Jászberény története a harmincas évektől az ezredfordulóig III. [antikvár]

A VÁROS A HARMINCAS ÉVEKTŐL A NEGYVENES ÉVEKIG ^ Csősz László A JÁSZBERÉNYI ZSIDÓSÁG UTOLSÓ ÉVTIZEDEI A CSALÁDTÖRTÉNETEK TÜKRÉBEN Előzmények Az etnikai és vallási szempontból sokszínű Kárpát-medencében a Jászság egyike a leginkább egységes arculatot mutató tájegységeknek. A modem korban Jászberény és vidéke lakói már szinte teljesen magyar etnikumúak, kevés kivétellel katolikus vallásúak voltak. Az országot a 18. század elejétől benépesítő tucatnyi kisebbségi csoport közül csak a zsidók, valamint a cigányok találtak nagyobb számban otthonra a Jászságban. A közös kiváltságok, a betelepülni igyekvők elé állított szigorú követelmények miatt a modernizáció előtti korszakban más val-lásúakat csak kivételképpen fogadtak be. A Jászsággal szomszédos vármegyék településein a 18. század utolsó harmadától letelepülő zsidók állandó részeseivé váltak a térség gazdaságának és mindennapi életének. Egyre összetettebb helyi kapcsolatrendszerük ellenére letelepülésük és befogadásuk hosszadalmas folyamat volt. A beköltözés elé állított jogi akadályok már 1840-ben elhárultak, amikor a magyar országgyűlés a bányavárosokat leszámítva lehetővé tette a zsidók letelepedését és iparűzését bárhol az országban. Ennek ellenére a tömeges beköltözés csak az 1848-as szabadságharcot követően vált lehetségessé, amikor végleg megszűnt a Jászság területi autonómiája. A jászberényi és más jászsági hitközségek az 1850-es években jöttek létre, ezzel a legkésőbbi alapítású magyar zsidó közösségek közé tartoztak. A helyi magyarok és zsidók együttélése mindössze néhány nemzedéknyi időre valósult meg. Alig száz esztendővel később, a második világháború utolsó esztendejében a jászsági zsidók zömét elpusztították. A megmaradt közösség az 1960-as évekre enyészett el teljesen. A kulturálisan és vallásilag egységes, zárt társadalmat alkotó közegben a jászsági zsidók beilleszkedése különösen gyors folyamat volt. A Habsburg Birodalom más tartományaiból, elsősorban Morvaországból és Galíciából, illetve a környező magyar régiókból érkezett, társadalmi hátterüket tekintve igen tarka képet nyújtó bevándorlók egy-két nemzedék alatt teljesen elmagyarosodtak, és gyors ütemben integrálódtak, tehát alkalmazkodtak a helyi tár-sadalmi-gazdasági viszonyokhoz. A jászberényi hitközség aj udaizmus számos külső jegyét megreformáló, a keresztény többséghez hasonulni igyekvő irányzathoz, a neológiához csatlakozott. Egyes jászsági közösségek megmaradtak a hagyományőrző zsidó ortodoxia mellett, de ők is magas szinten beilleszkedtek a helyi társadalmakba. Az események ütemét jól példázza, hogy amikor az „első jász zsidó", a Jászberénybe 1850-ben hosszas jogi huzavona után befogadott kereskedő, Buck Gábor 1889-ben meghalt, a zsidók már nyolcszáz főnyi, teljes jogú és fontos társadalmi-gazdasági szerepeket betöltő közösséget alkottak. Számos jászberényi zsidó család magyarosította a nevét, a vidéki városok átlagához képest nagyobb arányban tértek át keresztény hitre, és jó néhány vegyes házasságot is kötöttek.