Jászkunság 2003. [antikvár]

Nyomdába adás előtt még egyszer végiglapozom a Jászkunság almanach írásait. Szerzők és szerkesztők, íme, ezt nyújtjuk Önnek.Mi késztetett bennünket arra, hogy tetszhalott állapotából életre pofozzuk a Jászkunságot? Engem, szerkesztőként mindenekelőtt a dac. A dac, amely azt mondatta: nem lehet, hogy 48 év megjelenés múltán kézlegyintéssel elintézhető a folyóirat sorsa! Ennyire becsülnénk csupán önmagunk? Vagy ennyire tehetetlenek volnánk? Negyedszázados újságírói, helyi értelmiségi munkálkodással a hátam mögött, elkötelezett lokálpatriótaként, az Alföld, a Tisza, a táj szerelmeseként lesülne a bőr a képemről, ha szó nélkül hagynám. Bátorság-e pénz híján, ellenszélben a Jászkunság föltámasztásán fáradozni? Inkább az a fajta vakmerőség, amellyel a vak ló megy a falnak. Szerzőink mindegyike e vállalás részese.