Jászsági évkönyv 2002 [antikvár]

Művészet 7 Egri Mária JÁSZSÁGI FESTÉSZET A 20. SZÁZADBAN Általában mindenki számára fontos a szülőhely, még inkább a gyerekkor, az első iskolaévek színhelye.' Amikor az ember magára eszmélésében elér odáig, hogy felteszi a kérdést: ki is vagyok én? Óhatatlanul keresni kezdi a gyökereket. Ám úgy látszik ez fordítva is igaz: a szülőföld is keresi neves szülötteit, múltjának, hagyományainak megőrzéséhez szükséges híres elszármazottéinak feltérképezése. A Hamza Múzeum évek óta dédelgetett álma egy Jász Galéria létrehozása. Mindazoknak a művészeknek a képviseletével, akik itt látták meg a napvilágot, ide kapcsolja őket hosszabb-rövidebb ideig munkásságuk, vagy hasonlóképp éreznek, mint Hamza D. Ákos, aki nagyapai kötődésével szerette meg a Jászságot, s életművét felajánló levelében azt írta: „munkásságom végső értelmét jelentené, ha annak minden eredménye a forráshoz, az eredethez kerülne vissza. Eleimtől, Apámtól, Nagyapámtól a Jászföld mélységes szeretetét kaptam indító és alapot képező ösztönzésül " Nem új keletű ötlet a jász földön élő-dolgozó művészek számbavétele. Tudjuk, Sáros András elkezdte kutatásait ebben az irányban, sajnos ő maga már nem tudta elképzeléseit megvalósítani. Az ő első adata a 19. század elejéről való, mely szerint Jászberényben 1805-ben a Parókiai Templomban a helybeli lakos és „kép-író" Horning István végzett munkálatokat. A Jász Múzeum indította Jász történelmi arcképcsarnok kiadványában Sugárné Koncsek Aranka Polgáry Géza festőművészről ír, aki 1862-ben született Jászberényben, és a Mintarajziskola elvégzése után egy ideig ott is festett. Növelve a 19. századi festők számát az Éber Lexikon tesz említést a két jászsági Hunyadi Lászlóról, az idősebbnél megjegyezve, hogy táj-és arcképfestő volt. A kiállításon szereplő képünk feltehetően az ő munkája. A 20. század első felében művészeti szempontból Jászberény mellett két település hívta fel magára a figyelmet. Elsősorban Jászapáti, ahol a hírneves Vágó Pál festőművész szülővárosában művésztelepet létesített. A jászapáti nyári telepet két okból is érdemes megemlíteni. Elsősorban azért, mert a főiskolások nyári studírozását szolgáló alkotó telep egzisztálását egy művészetkedvelő közösség példaadó társadalmi összefogása biztosította. A kolónia az állam részéről semmiféle támogatásban nem részesült, a főiskola csupán a minimális modellköltséget térítette. 3 éven keresztül minden egyebet, étkezést, 1 Elhangzott 2002. augusztus l-jén a Jászsági festészet a 20. században e. kiállítás megnyitóján.