Jászsági évkönyv 2007 [antikvár]

Részlet:O. B. BubenokJászok Oroszországban*A jelenlegi kutatások szerint a középkorban az iráni nyelvű lakosságot jászoknak nevezték, függetlenül attól, hogy Kelet-Európa vagy az Észak-Kaukázus területéről származott. Teljesen lehetséges, hogy a dél-oroszországi jászok kialakulása tekintetében aktív szerepet tulajdoníthatunk azon iráni nyelvű lakosok utódainak, akik Kelet-Európa sztyeppés térségein a szarmata időszakból maradtak fenn. Azonban jól tudjuk azt is, hogy a VIII. században az Észak-Kaukázusból Kelet-Európa területére költözött át az alán lakosság egy része. Teljesen nyilvánvaló, hogy a kelet-európai szarmaták utódai és az észak-kaukázusi alánok aktívan részt vettek a kazár időszak szaltovói kultúrájának létrehozásában, és meghatározó módon vették ki részüket a középkori kelet-európai etnikai közösség kialakulásában. Ebben a folyamatban nem maradtak közömbösek a keleti szlávok sem, akik befogadták a kelet-európai alánok-jászok kultúrájának sok elemét, és ennek eredményeképpen magukba szívták az adott etnikai közösség hagyományait. A XIII. század első felében végbemenő mongol-tatár betörés azonban félbeszakította ezt a folyamatot.A mai történelemtudományban Kelet-Európa iráni nyelvű lakossága és a szláv lakosság közötti intenzív etnokulturális kapcsolatokról két vélemény létezik. Az első kiemelkedő képviselője B. A. Ribakov, aki úgy véli, hogy a keleti szlávok elődei és a szkíták között még a Kr. e. I. évezredben a Középső-Dnyeper vidék területén, ahol a véleménye szerint szláv lakosság tartózkodott, közvetlen kapcsolatok alakultak ki. Ennek az alátámasztását a Középső-Dnyeper vidék lakóinak anyagi kultúrájában látja. Hiszen ez nem kevés szkíta vonást tükröz. Ezen kívül B. A. Ribakov úgy véli, hogy éppen ebben az időben kerültek be a keleti szláv nyelvekbe a szkíta származású szavak: 'topor' (fejsze, balta, szekerece, bárd); 'szobáka' (kutya, eb) stb. (Ribakov, 1979; 1987, 26-27. o.; 1988, 8-72. o.).