Jób megpróbáltatásai - egy evangélikus gyülekezet sorsfordulói [antikvár]

UnvohációTisztelt Olvasó!Ön egy kétnyelvű forráskötetet tart a kezében, mely a budapesti szlovák evangélikus gyülekezet történetét mutatja be. A kötetben olvasható szövegek az Evangélikus Országos Levéltárból (elsősorban a Pesti Szlovák Egyház fondból), valamint a Budapesti Szlovákajkú Egyházközség Lelkészi Hivatal irattárából származnak. A források lelőhelyét rövidítve adjuk meg: EOL - Evangélikus Országos Levéltár; PSZE - Pesti Szlovák Evangélikus Egyház; PEE - Pesti Evangélikus Egyház, ALU SNK - Archív literatúry a umenia Slovenská národná kiniznica (Szlovák Nemzeti Könyvtár Irodalmi és Művészeti Levéltára). Az anyaggyűjtést 1974-gyel zártuk le, amikor Cselovszky Ferenc vette át a szlovák hívek lelki gondozását. Az azóta eltelt eseményeket a három lelkész - Cselovszky Ferenc, Szpisák Attila és Gulácsiné Fabulya Hilda beszámolója dokumentálja.A kötetbe foglalt források értelmezéséhez semmi esetre sem kívánunk sorvezetőt adni; azt azonban fontosnak tartjuk röviden kifejteni, hogy a levéltári anyagok átnézése során milyen közösségnek ismertük meg a pesti szlovák evangélikusokat, és ez hogyan befolyásolta a dokumentumválogatás koncepcióját. Azzal természetesen tisztában vagyunk, hogy könyvünk elsősorban nem a tudományos diskurzus, hanem az emlékezetkultúra része lesz. Ahogyan a mostanában évente legalább egyszer szervezett szlovák gyülekezettörténeti jellegű konferenciák sora, jelen kötet is egyfajta identitáspolitikai törekvés eredményeként született meg. Éppen emiatt szeretnénk elkerülni, hogy ezt a forrásválogatást csupán egy kanonizált metanarratíva, konkrétan a magyar vagy a szlovák nemzeti történelem példatáraként olvassák, noha ilyen olvasatot több forrásrészlet is felkínál. Kifejezett szándékunk ellenére van ugyanis a budapesti szlovákok történetének kontrasztként, asszimilációs példázataként, vagy a másik oldalon nemzeti szenvedéstörténetként, mártíriumként való ábrázolása.A pest-budai - budapesti evangélikus szlovákok az önelismertetésért küzdő, saját emlékezeti hagyománnyal rendelkező csoportot alkottak. Bár ezt a csoportot folyamatosan próbálták etnokulturális jelleggel felruházni, alapvetően mégiscsak a vallási és lakóhelyi összetartozás érzése alapján szerveződött és működött. Kétségtelenül voltak időszakok és helyzetek, amikor külső fenyegetettségre a szolidaritás határozott alakot öltött, de vajon szükséges-e ezt a társulást" etnikai vagy nemzeti térbe helyezni? Lehetséges ez és legitim tudományos szempontból is, ám egyáltalán nem szükségszerű. A homogén csoport, az intenzív és céltudatos közösségi cselekvés, a kifejlett közösségi identitás a gyülekezet történetének egyfajta olvasatához tartozik, és csak a források egyfajta típusával igazolható. Ennek az olvasatnak a létjogosultságát a nemzeti történetírás teremtette meg.Ezzel szemben áll a felfogás, mely azt vélelmezi, hogy a kollektív identitást valójában csak a csoportot személyükben reprezentálók (pl. a lelkészek) töredékesen ismert identitásaiból konstruálják meg a történészek. Mi a pesti evangélikus szlovák közösséget heterogén csoportként