Jöjjetek én hozzám... [antikvár]

Jézus Krisztus az alábbi feladatot hagyta meg a tanítványainak: „És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliumot minden teremtésnek!" (Mk. 16. 15.) A tanítványok követték Jézus utasítását és a pünkösdi szent lángok vétele, a Szent Lélek kitöltetése után elmentek a nép közé és Hirdették az evangyéliumot. Elmondták a népnek: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Ján.: 3. 16.) A tanítások, a prédikálások, a bizonyságtételek nyomán egyre több zsidó, majd pogány sorakozott fel a tanítványok eredményes térítőútján és a közösségeket kezdték „keresztény" jelzővel nevezni. Theodorius császár már 300-ban a kereszténység ,Jkatolikus" ortodox hitet írta elő a birodalom valamennyi népe számára. Mindenkinek hinni kellett az apostoli hitvallást, az Atya, Fiú, és a Szent Léleknek egységesen isteni voltát, egyerurangú méltóságát és szent háromságát. Akik ezt a hitvallást követték „katolikus keresztények", akik nem hiszik és vallják, azokat eretnekeknek nyilvánította. A kereszténység kezdettől fogva állandó üldözésnek volt kitéve. Ahogy Krisztus mondta a tanítványoknak: „ ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd " (Ján. 15. 20.) De mindezeknek ellenére az Ap. Csel. 19. 20-ban: „Egy az Úr, igéje hatalmasan terjedt és megerősödött " Ez az írás, a keresztények életéből, néhány stáción keresztül kíván eljutni a vallásos életünk máig kialakult formáin át az egyisten hit követőinek göröngyös, üldöztetésekkel teli, a felekezetek békés egymás mellett éléséig; mert bizony, a hit, a krisztusi tanítás értelmezése, s a leírtak és a gyakorlat sokszor vitte az ősöket a gyarlóság útjára, nem