József Attila Kishegyesen [antikvár]

Előszó József Attila Kishegyesen. De hát József Attila sohasem járt Kishegyesen - könnyen adódik az ellenvetés. S bizony, az irodalomtörténet szerint nemhogy nem járt Kishegyesen, de valószínűleg nem is tudott erről a településről. így a szellemtörténet sikátoraiban eligazodni kevéssé képes olvasó könnyen retorikai fogásnak tekintheti a kötet címét. Azonban attól, ami a papíron olvasható, eltekinteni sosem lehet. A szó elsősorban mindig önmagát jelenti, későbben jelenthet mást, lehet embléma, metafora, allúzió és fikció is. József Attila Kishegyesen: van. Éppúgy van Csíkszentdomokoson, Dunaszerdahelyen, San Franciscóban, Cannes-ban és Szegeden is. Ahol olvassák, ott olvasva létezik. Ahol nem olvassák, ott is létezik: a szellem valóságában. Az elmúlt század egyik legnagyobb magyar költőjének létezése a harmadik évezredben nem fikció. A szellem nagyságai, a hagyomány képviselői mindig léteznek. Ott élnek, lüktetnek a bőrünk alatt, ott villannak a szemünkben, ott fogják ceruzánkat, s ott dobognak a szívünkben, s ott ragyognak a lelkünkben. Minden költészetnek, a modern kor költészetének pedig kitüntetten szakrális kell lennie, hiszen a hagyományt az apokalipszis korában a művészet és a költészet őrzi. „Aki majd egyszer az újkori európai emberiségnek az őskori hagyománnyal fenntartott kapcsolatát ki akarja elemezni, annak azt kell mondania: az igazi európai hagyomány, s így az éberség, a misztikában, és a költészetben élt." Az Élet Mestereinek hiányában korunkban a költészet az éberség, az isteni tudatosság közvetítője. „A történet korszakában az Élet Mestere nem az ember, hanem a könyv. Az a közvetlen kinyilatkoztatás, ami az őskorban a szakrális ember volt, most a könyv lett. A könyv a riasztó. A kakas, aki megszólal, hogy: Ébredj, ember, nehogy az álmosság démona elaltasson!" József Attila költészete az ébresztés, az „arany öntudatra" ébredés, az eszmélkedés költészete. Megkísérlem elmondani - írja -, milyen a szakrális költészet természete. Vonakodik, mint aki télen átmegy a folyón. Éber, mint aki lappongó ellenségtől fél. Józan, mint aki más országból jött. Hátrál, mint az olvadó jég. Nyers, mint a megmunkálatlan anyag. Mély, mint a szakadék. Rejtélyes, mint a megzavart víz. József