Juss 1990. március [antikvár]

_Múlt 's idén_ ÁGH ATTILA Az értelmiség „csendes forradalma" 1989 őszén a változások vihara söpört végig Közép- és Kelet-Európában. Értékelésük és hatásuk felmérése még hosszú időbe telhet, de napjainkban már nem pusztán meditálni kell, hanem cselekedni. Ilyen programot tartalmaz az alábbi „kiáltvány" is, mely nem csupán elemzi a magyar értelmiség súlyos, válságos helyzetét, hanem a lehetséges kiutat próbálja felvázolni. A Minisztertanács Tudománypolitikai Kollégiuma 1989 nyarán öt munkabizottságot hozott létre a tudományos kutatás és a felsőoktatás reformja fonto-sabb vonatkozásainak kidolgozására. Az ötödik munkabizottság komplexebb jellegű volt, „A társadalmi—gazdasági modellváltás értelmiségpolitikai kérdései, stratégiai feladatai" témakörével foglalkozott. Ennek a munkabizottságnak a jelentése az alábbi írás. Munkabizottságunk 1989 decemberében a Kollégium elé terjesztette és vitára bocsátotta jelentését. Gondolatainkat és javaslatainkat most a szélesebb közvélemény elé tárva nem csupán elméleti vitát szeretnénk indítani, hanem azzal fordulunk a magyar értelmiséghez, hogy maga hajtsa végre csendes forradalmát, alakítsa meg szervezeteit—önkormányzatait, majd azokból nemzeti szintű szerveződéseit. Az írástudók felelőssége és lehetősége napjainkban egyaránt óriási I A társadalmi—gazdasági rendszerváltás értekniségpolitikai kérdései, stratégiai feladatai (az „értelmiség reformja") I. A magyar értelmiség helyzetének és szerepének radikális reformja nélkül jelenleg semmiféle reform nem lehetséges Magyarországon. Nem a korábbi történelmi fejlődés, az elmúlt 40 év által sértett társadalmi csoport „rehabilitálásáról", sajátos részérdekei jobb kielégítéséről van szó tehát, hanem arról a teljes, strukturális eltorzulásról, amelynek klasszikus kifejeződése az értelmiség elnyomorodása, funkcióvesztése és társadalmi—erkölcsi értékvesztése. Az értelmiség reformja az „értelmesség" rangjának visszaállítását jelenti a magyar társadalomban, s ezt a jövőért való súlyos felelősséget egyetlen kormány sem háríthatja el magától. A jelenlegi kormány sem halogathatja tovább a lépések megkezdését, de úgy kell megkezdenie az értelmiség reformjának munkáját, hogy a következő kormányok folytathassák ezt a feladatot, mert ez nem lehet rövidtávú kormány- vagy pártérdekek játéka. II. Az értelmiség szélsőségesen heterogén, nem egy egységes társadalmi nagycsoport (réteg vagy osztály). Ezt a heterogenitást a korábbi időszak zsákutcás fejlesztése csak felfokozta, az értelmiség egyes csoportjait szélsőségesen