Jutaspuszta [antikvár]

ElőszóA Veszprém melletti Jutás település neve hosszú századokon keresztül élt a köztudatban. A régebbi időkben a történelemmel, a honfoglaló Árpád vezér nevével kapcsolták össze, hiszen Jutást az ő fiaként jegyzik a történészek.A 20. században a katonai altisztképző tette híressé.Ma a kömyékbelieken kívül valószínűleg kevesen gondolnak arra a pusztára, melyről ez a dolgozat készült. Jutaspuszta, így szól a cím. Abban az időszakban amikor a visszaemlékező Kováts Sándor nyugalmazott iskolaigazgató és beszélgetőtársai ott éltek, ez a puszta csak egy volt abból a több ezerből, melyek hazánk mezőgazdaságának a legnagyobb részét jelentették.A hajdan volt pusztákról lehet szánalomkeltéssel, nosztalgiával beszélni, ími, de mint tényt letagadni nem lehet. A kis településeken élő lakosok élete eltért a falvak, a nagyobb községek és még nagyobb mértékben a városi lakosság, a polgárság életétől. Eltért leginkább lefelé az életszínvonal mértékét illetően, de volt amiben felette állt, ez pedig a ma nagyon is hiányzó, ún. közösségi hovatartozás. De volt ezeken a pusztákon egy sajátságos kultúra is, mely szintén más volt, mint a falvak, városok kultúrája.Ma már valóban csak múlt időben szólhatunk a pusztákról, a majorokról minden értelemben. Megváltozott a gazdasági élet, a mindennapok élete és az ottmaradt kevés számú lakók is nagyrészt korszerű lakásokban élnek a sorházak cselédlakások helyett, a közös konyha ma már csak emlék.Ama élő hazai lakosokból alig-alig vannak, akik emlékeznek akár a dolgozatban tárgyalt időszak, a '30-as évek pusztájára. Ezért tartom fontosnak Kováts Sándor írását, hogy míg teljesen el nem felejtődnek a puszták, vállalkozott arra, hogy emléket állítson a magyarság, a parasztság történetében oly jelentős szerepet betöltött életformának. Mert valóban az volt még a század harmincas éveiben is, még akkor is, ha pár kilométerre volt a várostól, a megyeszékhelytől.Ha a pusztákról szólunk, bizonyára minden olvasónak Illyés Puszták3