Kalotaszeg [antikvár]

Nehezen bocsátom ezt az írásomat útjára. Nagyon félek, mi lesz a sorsa, mert úgy érzem, hogy ez az írás nem elég erős és nem elég érett az önálló életre. Pedig legtovább dédelgetett és legkedvesebb gyermekem. Talán ezért is nem tudtam éretté nevelni, mert nem az eszemmel, de a szívemmel neveltem. Nem látom hibáit és nem látom gyengeségeit, nem tudom kritizálni, csak szeretni. De talán az életem, amit a sors még számomra kiszabott, rövid lenne arra, hogy Kalotaszeg méltó könyvét megírhassam. Talán nem tudnám akkor sem, ha hosszúra nyúlna is életem. Tehát elmesélem azt, amit a szívem diktál róla és adom úgy, ahogy tudom ma: tökéletlenül, egyenetlenül, rendszertelenül, de szeretettel. Sztána, 1937. március havában. KÓS KÁROLY