Kalotaszeg I-II./Erdély magyar templomai - Kalotaszeg [antikvár]

Istenes ajánlásIsten létét mindennél ékesebben hirdetik a templomok. A formát öltött anyag, a művészetté nemesedett izzadságos munka, a szabadulást kiábrázoló hajó, az Ur szövetségét jelképező szentély a Krisztus áldozatára valló oltár, a világ világosságát" pompás színekre bontó míves ablakok és az égre törő tornyok minden száraz istenérvnél" vagy fárasztó teológiai spekulációnál életesebben és valóságosabban hirdetik, hogy Isten él és uralkodik, bennünket szeret és megvált Ő a mi hajlékunk nemzedékről nemzedékre.Isten léte nem személytelen, tőlünk független önmagáért való lét. Nem jellemző rá a természeti törvények rideg elvontsága, sem a gép forog, az alkotó pihen" világidegen képzete. Jelenlétét, teremtményeivel való sorsközösségét hirdetik a templomok. Közöttünk van, miként a maguk anyagi valóságában falvainkban és gyülekezeteinkben a templomok.Isten velünk van" mondjuk az igével. Lakozik miközöt-tünk" valljuk együtt a Sión népével. O minden mindenekben" tartja egyetemes világlátásunk. Hadakozik érettünk" mondatja közösségi történelmi tapasztalatunk. O mibenniink és mi Őbenne" érez fel Istenre bensőségesen a hívő lélek. Életünkben, világunkban, történelmünkben és társadalmunkban megtapasztalt jelenlétének beszédes monumentumai a templomok.Templomaink azonban nem csupán Istenről, hanem rólunk, az építők létéről és megszakítatlan folytonosságü jelenlétéről is vallanak Erdély földjén, az egykori Tündérkertben, amely mind a mainapig az országút szélére vetett ország" sorsát éli. De a túlélés a megmaradás erős váraiként" őrzi, védelmezi, romjaiból megépíti, lakja" templomait és megtartatásért fohászkodik Istenéhez.Minden erdélyi magyar templom együttal megfellebbezhetetlen tanúságtétel és tovább élő történelem. Tanúsítja, hogy mikor és hol éltünk, kik voltunk, vagyunk és mivé lettünk.A hivatalos történelemhamisítás korszakaiban néma tagadásként időtlenül magasodtak az alantas napi politika fölé tornyaink. Megszólaltak a kövek. Beszéltek, és nem csupán a múltról, de általuk egy nemzet kért éltet vagy halált". Még a romba dőlt templomok erdélyi siratófalaihoz" sem csupán emlékezni járt e nép, hanem a megalázottak maradék hitével, dadogó nyelven esdekelt a mindenre elégséges kegyelemért.Mivel átírható és elfelejthető, a múlt még megbocsátható. De nem úgy a jövőt ígérő jelen! Mivel a hatalomnak nem sikerült átutalnia templomainkat múzeumi műemléki állományba, és erős váraink" ostroma sem szolgáltatta az elvárt eredményt, végül határozatba hozatott a falurombolás ördögi terve. Fájdalmas és alig tovább gondolható, hogy ezután mi következett volna. De Istennek hála, nincs szükség erre. A fenevad megbukott templomaink állnak. Ezeket a megmaradt templomokat veszi számba és tárja elénk a jeles szerzőpár, Várady Pál és Borbély Anikó könyvsorozata, monumentálisnak ígérkező vállalkozása. Ok is templomot, lelki hajlékot" emelnek: a pusztulás ellen. Isten dicsőségére és népünk megépülése szolgálatában. Mert most és mindörökké szükségünk van Isten oltalmának hajlékaira.REFORMÁTUS PÜSPÖK NAGYVÁRADErdély egy gazdag eltelt közel másfél évszidéző kö hiánytala kistájon Felszegd, vidíkct, V-nyezetébi lul őrzi c 1 kutatók a Körös 1 alaniint a;i elead tortc ven po: ,százados gn; 3t tajegységr izétől északn Kolozsvár k., amely számtalan emlékével tárja i :nelme e gazdagságon sokat koptatc mpával emelkedik ki Kalotaszeg, i !dag kultúráját, hagyományait. A r észt különítenek cl, történeti és földi l, az Almás patak völgyében húzód(íszek higyoegyes tajegyseg: a Kalota.szeg" két kötete. A: ismerteti. A táj, a templomok nek az itt élő magyarság hétköznapj: eltérések kidomborításán van. E külöhanem : harmón gyöngy hogy m a kalotaszeg:ieletben, ugárzó 1 iselct láf dékenjá mber,irnyéki Átmenet. ykincse egymás Iső - 1989-bcn mc ;cmetők, a házak é: i és ünnepe ibözőségck:lénk a múltat" - irta Kővári László az 1850-es években. Az azóta itt, ám a várak, várromok, kastélyok és templomok letűnt korokat kicsi zuga; amely élő skanzenként ma is nagyar lakosságú - falut magában foglaló ; A Kalota és a Sebes-Körös által körülzárt ipus patak menti Nádasmentét, illetve Kapus 'déket. Kalotaszeg magyar népének kultúrája sok azonos vonást mutat, azonban az il sokban eltérő. Ezt a változatos, színes, gazdag kultúrájú földet és népet mutatja be egjelent - kötet a Felszeget, míg e jelenlegi második a további négy tájegységrészt ;s házbelsők, valamint a viselet és gazdálkodás bemutatásán túl ebben is megelevencd-sajatsagos muzcum gyven - többségében i ijzi szempontok alapján Alszcgel, a Nádas és Ka izeg magyar népének kultúA hangsúly az egyes tájegységrcszek jellegzetességein és a kö emcsak a templomok külső képében és belső díszítettségében röttük utatkoházak berendezésében, a temetők sírjelciben is szembetűnőek. A Felszeg visszafogottabb diszítettsé iselete, bútorfestcse, vagy faragott fejfás temetőinek kimért méltósága mellett, a színekben tobzódó n ánya, a vistai kőfaragók már-már művészi ihletettségű szobrokkal díszített házai és temetői mintha azt unk. Pedig cz is Kalotaszeg! Ugyanaz a föld, amely közel egy évezrede őrzi a magyar kultúra emlékeit (aki őseitől évszázadokon át örökölt művészetébe, szokás\ p kemény harcát - a lét korlátai között - a fennmaradá:ilágába kapaszkodv ért.iratkozó nak meg, gű, szolid ádasmenti sugallnák, agyanaz:ipeli magyarsága súlyos keresztjét.Siebenbürgen ist ein 1850 László Kővári. Die verändert, doch aus der ragt Kalotaszeg mit lebereichcs Museum, das Geschichte des seithi vergangene Zeiten in; idiger Pracht empiFreiHchtmuseum, bis heute vollkommen und haben dieses klein gebiet, das vierzigin Mehrhei Gesichtspunkte in fünf Teillandschaften abgegr vom Körös-Fluss am Almás-Bach entlangliegende Alszeg, weiterhin in das sogenannte Átmeneti (Übergangs) Gebiet Kalotaszeg weist viele gemeinsame Eigenschaften auf, jedichen, farbigen kulturrcichen Landschaft und ihuns mit seinen zahllosen Denkmälern die Vergangenheit enthüllt", schricb um :r vergangenen Anderthalb-Jahrhunderts, hatte zwar an diesem Reichtum vieles i Gedächtnis_ rufende Umgebung von Burgen, Burgruinen, Kastelle und Kirchen, ein kleines Winkel dieses eigenartigen Museums", das ännlich einem lebendigen illständig sein jahrhundertelanges Kultur- und Traditionreichtum bewahrte. Forscher von Ungarn bewohnte-Dörfer umfasst, auf Grund geschichtlichcr und geographischer izt. In das vom Kalota-Bach und der schnellen" Körös umfasste Felszeg, das nördlich iowic Nádasmente am Rande der Bäche Nádas und Kapus als Kapus-Gcbkt, n Klausenburgs Umgebung. Die Kultur der ungarischen Bevölkerung von ch der Traditionreichtum einzelner Teile weicht in vielem voneinander ab.Bevölkerung begegnen wir in den zwei Bänden vonim Jahr 1989, macht uns mit Felszeg bekannt, während der gegenwartige Zweite dieDieser abwechsliKalotaszeg". Der erste Band- erschitvier Regionen darstellt. Hinaus über Vorstellung von Landschaft, Kirchen, Friedhöfen, Häi Wirtschaft, werden auch in diesem Band Alltag und Feiertag der hier lebenden ungarisc betrifft das Charakteristikum der einzelnen Regionen bzw. die Hervorhebung der vorhan nicht nur an der äusseren Gestaltung oder am inneren Zierat der Gotteshäuser, sondern treti der Hausinneren, durch die Grabzeichcn der Friedhöfe auffallend hervor. Neben der strahlenden Volkstracht von Felszeg, der Mobelbemalungen, oder die gemessene Würdi Friedhöfe, erscheint der Anblick der farbenfreudigen, perlengeschmückten Volkstracht v aus Vista mit künstlerischen Statuen gezierten Hauser und Friedhöfe, als wollten sie un; Gegend. Doch auch das ist Kalotaszeg! Dasselbe Land, das nahe ein Jahrtausend hidr derselbe Mensch von Kalotaszeg, der sich seit Jahrhunderten an die von den Ahnen geerbte Kun Kreuz seines Ungartums trug, Tag für Tag seinen harten Kampf zwischen Schranken des D:rielid deren Inneren, Volkstrachten und Bevölkerung lebendig. Die Betonung ;n Verschiedenheiten. Diese erscheinen ich in der Volkstracht, der Einrichtung ihr zurückhaltenden, sohde Harmonie hrer mit geschnitzten Grabhölzern gezierten I Nadasmente, oder die von den Steinmetzen ulüstem, wir befinden uns in einer anderen :h die Werte ungarischer Kultur bewahrte, d Tradition klammerte, das schwere s kämpfte um das Weiterbestehen."Transylvania is like a museum full. :call the spirit of past times for the vis small comer of this special "museum' lansions and churches, and still presetif riches," wrote the ethnographer László Kővári in the 1830s, "it is so tor." And however much this wealth was depleted during the last one , Kalotaszeg, still stands out in special grandour from the historic sum res the colourful culture and folklore of centuries past. Guided by hi;abundant in objects that hundred and fifty years, undings of castles, ruins, torical and geographical igarian population, into ated to the north of thesiderations, folklorists have divided the area of Kalotaszeg, comprised of forty villages with a mostly Hu five regions. Felszeg (Upper End), bordered by the Kalota and Sebes-Körös rivers, Alszeg (Lower End), situ Körös waters in the valley of the Almás stream. Nádasmente, lying along the Kapus and Nádas streams, the Kapus region itself, and the Átmeneti vidék (Transitional Region), right around Kolozsvár (Cluj Napoca). Although taken as a whole the Hungarian culture of the Kalotaszeg region shows a unity, yet its individual parts have noticeable variety. The two volumes of Kalotaszeg attempt to introduce this land and her people and their colourful culture. While the first volume, published in 1989, introduced Felszeg, one of the five regions of the area, the present volume dwells on the other four. Apart from describing the geographical setting, the churches and graveyards and the houses and their interiors as well as the beautiful folk costumes and traditional methods of cultivation, the second volume, like the first, also pays homage to the patterns of everyday life and the ways in which feasts are celebrated. Emphasis has been placed on the differences and special features that characterise each region, such as the variations apparent in both lay and ecclesiastical architecture, the graveyards, and the elaboration of folk costumes. While the restrained ornamentation of the costumes and furniture of Felszeg evidence a modest harmony, the carved wooden grave posts suggest somber dignity; the vivid colours and richly beaded costumes of Nádas, the highly developed stone carving of the masters of Vista and their little stone statues used as decoration on houses all these take the reader into a worid which stands apart. Still, all these communities belong to the same area, that of Kalotaszeg, the same land which has preserved Hungarian culture throughout the centuries, and has been inhabited by the same folk whose only refuge from carrying the burdensome cross of being Hungarian has been in the art and tradition inherited from their ancestors whose cruel fight for survival is waged today within a vanishing framework of folk life and folk culture.7ElőszóZászlónk lehanyatlik unun, Fáradtan hizlaljuk egymást, Bízunk még, de nem magunkban, Be gazdátlan, he keserves bizodalom."(Ady Enárr: Fáradcan bíllatjuk CEyniásl)Erdély furcsa zuga Európának" - írta 1937-ben Kós Károly. Ma inkább szomorú, megfélemlített - falvaiban, templomaiban, temetőiben: történelmében ugyan halálra Ítélt, de élni akaró nép és fold, amelynek jövője van.Ennek a különös, sajátos, nyomorúságában is rabul ejtő földrajzi tájnak egy kisebb egysége Kalotaszegez a Vlegyá-sza (Bihari-havasok) alatt elterülő, a Körös és Kalota vizei által közrefogott, háromszög alakú földdarab, negyvenegy, többségben magyarok lakta falujával, templomaival, temetőivel. A honfoglalás óta fogyó-gyarapodó magyar népessége már Árpád-házi királyaink alatt kőtemplomot épített JVlagyarvalkón, BánfFyhunyadon, Türén, Magyargyerőmo-nostoron, Bácson, Fenesen, Kalotaszentkirályon, Bikaion és Egeresen. A 1516. században a gótika kései hajtásaként emelte a falvak népe a négy fiatomyos isteni hajlékokat.Kalotaszeget az idők folyamán több jelzővel is illették: kálvinista Kalotaszeg: merthogy lakói két falu kivételével a 16. századtól reformátusok; Kalotaszeg művészeti Jogalom utalva gazdag és változatos díszítőművészetére: varrottasai-ra, szőtteseire, faragásaira, bútoraira, fazekasmunkáira; Kalotaszeg a színek harmóniája: gondolva páratlan szépségű, méltóságot sugárzó viseletére.Ma is elmondható Kalotaszeg magyar népéről, amit Jankó János néprajzkutató a múlt század végén leírt: jó gazda, szorgalmas munkás, aki idejét kitűnően tudja beosztani mozgékony eszű, eleven vérű nem röghöz tapadt hagyományaihoz való szívós ragaszkodásával távol tart magától minden idegen befolyást nyugodt, mérsékelt gondolkodású tiszta, erőteljes, egészséges és szép faj "E sokak által jellemzett, meghatározott, s e sokakat megbűvölt kicsiny tájegységről, ma is fogyó népességéről hozott hírt, lakóitól üzenetet, kérést és biztatást: Borbély Anikó és Váradi Pál. A még itt élő és még magyar közösségekről, a szülőföldhöz, templomához, temetőjéhez ragaszkodó, megfogyatkozott népességről. Képeik a teljes életet villangák fel: a míves napokat és a megszentelteket: megelevenítve az itt élők munkáját, ünnepeit, örömét és bánatát. Ez a közösség, mint Erdély többi magyar közössége, ma is őrzi megtartó hagyományait, gazdag kultúrája jellegzetességeit. Lakóházaik szorgalmukról, ügyességükről, összefogásukról vallanak, liisz ma is él még az egymás megsegítésére közösen végzett munka, a kaláka. Elénk sorakoznak a kicsi, Jedeles kapuk, harmóniát sugárzó ékítményeikkel: kanyargó, leveles indákkal, egyszerű, de ékes tulipánokkal. Itt vannakJaragott, Jestctt bútoraik, a cijra tányérokkal gazdagon megrakott falak, a pompás szőttesek: rúdra való lepedők, JeJtős és sávolyos abroszok, díszes törülközőkendők, s a fazekas-kályhások készítette változatos kályhaszemek. Feltárják e képek a varrottasok világát is, ezt a hihetetlen gazdagságot, ősi mintákat, finom, árnyalt, szolid színeket: fehéret, feketét, téglaszínt, pirosat, kéket, amely színek mindig külön jelennek meg a varrottason. Együtt csak a viseletben láthatók, kiegészülvén bordóval, violával, zölddel és sárgával, ahogy az alkalom megkívánta, ahogy a közösség viseletének rendje megengedte - összhangot sugározva rokolyán és darázsolt derekú kötőn, muszulyon, az ingek válljőjén, a kicsi melles bundák selyemhímén, s az ékes párták cifra szalagján. Ha a nők viseletét egyetlen szóval jellemezzük, méltóságosnak nevezhetjük. Ugyanez mondható el a férfiak alföldivel rokon dj-raszűréről, hímzett mellesbundájáról, szerény díszű kék posztóujjasáról, a bujkáról is. A hajdani téli istentiszteleteket idézi a kalotaszentkirályiak Zrínyi-galléros daróca, a vastag, fehér, templomban viselt posztókabát.Az ünneplő falu e evenedik meg az örömet hirdető keresztelőkben, a komák ajándékátadásában, a szólásban, a lakodalom mámorában, az újmenyecske kontyolőfátylának, a dulándlé-nak libbenésében, a pajkosan pajzán csújogatásokhan.Életük rendje és méltósága tükröződik a közösség törvényeinek szigorú betartatásában, amelynek egyik példája a ma is gyakoroltatott eklézsiaköuetés.De az ünnepekről adnak hírt az úrasztalához járulók, az úrvacsorával élők elfogódott arcai, a vidám mosolyú kon-firmandusok, vagy a virtusos kántáló legények.A falvak a suvadásos dombok között, s tövében meghúzódó temetőikben érnek véget, e gyümölcsfákkal, gombos és tulipános faragott fejfákkal tarkított, örökéletet hirdető, feltámadást váró kertekben.Mindezek megmutatása mellett nagy erénye e könyvnek, hogy alkotói nem egyetlen évszakban örökítették meg Kalotaszeg falvainak népéletét, hanem azt a maga változatosságában, az évszakok által is meghatározott rendben, szépségben, sajátos hangulatban tárják elénk.A magyar anyanyelvünket, népi-nemzeti hagyományaiban művelődésünk egy darabját őrző közösségeknek ma ez a tevékenység a nemzeti lét bástyája. Az anyanyelv - legyen az kimondott vagy leírt szó, zene és szokás - számukra ma a haza is, mert ezen keresztül kapcsolódnak az egész magyar nép közösségéhez, a minden magyart egyesítő nemzethez, országhatároktól függetlenül. Ez a hagyományőrzés ma néma tüntetés, bizakodás, ellenállás, és tápláló erő.Lenagyobb elismerés és köszönet illeti Borbély Anikót és Váradi Pált, hogy számtalan nehézség ellenére megörökítették és elhozták ezeket a képeket, tolmácsolva az otthonmaradottak üzenetét, hogy ezzel is erősítsék Kölcsey Ferenc ma fokozottan időszerű sorait: Minden nemzet, amely elmúlt kora emlékezetét semmivé teszi, vagy semmivé tenni hagyja, saját nemzeti életét gyilkolja meg!"Megismételhetetlen szavak e képek, elvillanó pillantások, figyelmeztetések. Legyen hozzájuk, s általuk jól látó szemünk, élesen halló fülünk, felelősen gondolkodó fejünk és segítésre kész kezünk! Veszprémben, 1988. október 13-án.Lackovits Emőke