Kápolna története [antikvár]

Részlet: TÁJ ÉS EMBER A TARNA VÖLGYÉBEN Kápolnához közeledve A Mátraalja és az Alföldpeiem találkozásának lankás tájain halad az utazó Kápolna felé, akár nyugat felöl, akár kelet felöl érkezik (/. ábra). A kistáj, ahol Kápolna megtelepült a Gyöngyösi-sík. Ez a táj a Tárnától keletre alacsonyabb hullámos síkság, nyugatra szél formálta hordalékkúpokkal tarkított magasabb vidék.' Kápolna közvetlen környéke tájképileg változatos terület, a Tarna teraszos hordalékkúp-síksága (2. ábra). Ez a térszínforma úgy alakul ki, hogy amikor a hegyek lábánál a nagyobb esésű felszín véget ér, a folyók, patakok sebessége lecsökken, lerakják szétterülő hordalékukat. Ezeken a hordalékkúpokon kialakulnak a folyó- és patakvölgyek jellemzői az ún. teraszok. E teraszok teszik lépcsőzetessé a vízfolyások völgyeit. Úgy jönnek létre, hogy a folyók, vagy patakok a Föld belsejéből eredő mozgások (tektonikus mozgások) hatására, vagy éghajlatváltozások eredményeként saját üledékükbe vágódnak be. E folyamatok alakították ki Kápolnának és környékének 120-126 m-es tengerszint feletti magasságú szelíd dombjait is. E dombokról ereszkedik le az utazó nyugatról, Gyöngyös felől érkezve. Tetejükről már messziről látszik a falu templomtornya, látszanak házai, melyek mögött a Bükk hegység kéklő tömbje zárja a látóhatárt. Aki keletről, a kerecsendi part felöl érkezik, azt a valamikori vulkáni hegyek ma is megkapó szépségű romjai, a Mátra lekopott csúcsai kisérik észak felöl, a távolból. Mit láthattunk volna ezen a tájon 5 millió évvel ezelőtt A földtörténet során vidékünk ősföldrajzi képe hol szárazföldi, hol tengeri jellegű volt, a víz előrenyomulása és visszahúzódása függvényében. A Pannon tenger visszahúzódása után a Pannon-tó maradt vissza a területen. Ez fokozatosan kezdett feltöltődni, melynek során több száz méter üledék lepte el a vidéket." A több száz méter vastag folyóvízi hordalék kavics és homok formájában rakódott le vidékünkön is, mely a terület tektonikus mozgások hatására bekövetkező süllyedését ellensúlyozta. Ez az íV/t'(:/eÁ:képzödés 5,4 és 2,4 millió évvel ezelőtt zajlott a földtörténeti pliocén korszakban. Ezen időszak alatt sivatagos-félsivatagos éghajlati viszonyok lehettek területünkön.' A pleisztocén földtörténeti korban (2,4 millió év-10 200 év) az ősföldrajzi képet a tektonikus mozgások alakították. Még mindig jellemző a területre a süllyedés, mely területünket, a Hevesi süllyedéket is kialakította. A felszín alakításában azonban a pleisztocénben a folyóvízi feltöltés volt a döntő. Vidékünkön ekkor az Ós-Dima folyt, de jelen volt - mint felszínformáló erő - az éghajlat is.