Kastélyok és kúriák Békés megyében [antikvár]

9y., ' em itt születtem, Borsod megyei vagyok, s mint agrárszakember, 1965-től élek a megyében. 1986-tól a Megyei Önkormányzat környezet- és természetvédelmi szakembere voltam. Itt kezdődött el a kastélykertek védetté nyilvánításával az egyre érdekesebb kastélyok és kúriák sorsának gyűjtése. Ekkor kezdett izgatni, hogy miért viseli a „Viharsarok" jelzőt Békés megye és miért mondják elég sokan, hogy itt alig van látnivaló. Ezt a jelzőt és állítást a magam csendességében hamar megcáfoltam, több dologgal is. Először is egy gyönyörű természeti jelenséggel, a naplementével, ilyet nálunk a Bükkben nem látni. Itt a nap este szép lassan búcsúzik tőlünk, mintha nem akarna elhagyni bennünket, hatalmas korongjával ráül a róna szélére, gondolkodik, s lassan-lassan eltűnik, de piros csóvájával még sokáig integet. A Bükkben mintha elfáradna estére a magas hegyek felett, már 4-5 óra után rátámaszkodik a hegyre, s egyszer csak gyorsan lebukik mögé. Mint hegyi ember, ösztönösen kerestem ezen a „síkvidéken" a magaslatokat, a dombokat, „hegyeket", s hamarosan nagy tisztelője, csodálója és védője lettem az Alföld „piramisainak", a 3-5 ezer éves ember alkotta első építményeknek, a kunhalmoknak. Csendes, néma tanúi a több ezeréves történelemnek. Sorsuk hányatottsá-gában hasonlítanak hozzájuk a kastélyok, csak ezek szebbek, tervszerűen megépített építmények, emlékek. Hallatlan nagy kincse és gazdagsága volt az országnak, de főleg az Alföldnek, hiszen első tudatos, és még ma is a mintának számító földművelés, tájépítés, ember nem a Jelen pillanati szükség rabja, érielmi eszméletre lévén alkotva, nem oeszli el a múltat szem elől. s ezáltal a jelennek mind több díszt szerezhet, mind a jöoendó're kiszámított hatással tud munkálkodni." ('Kölcsey Ferenc: ^arainesis) nek, feltérképezésének. Ezt a gyűjtést szeretném a tisztelt olvasóval megosztani. A könyv két részből áll, nevezetesen a még látható, „élő" kastély és kúriák fejezetből, amely 50 ilyen épületet mutat be. A másik része az elpusztítottak-elhordottak több mint 20-25 kastélyát és kúriáját tárja elénk, egy-két esetben sajnos hiányos dokumentumokkal. Mint említettem, élményeimet osztom meg önökkel, amely sajnos sok szomorúsággal is vegyül. Hogy miért? Az első, de legnagyobb indokom az, hogy egy szépen megépített - mostanság már újra hangoztatott - természetközeli, emberbarát kultúrtája tűnt el. A magyar, de főleg az alföldi táj életében először épült ki tudatosan egy olyan mezőgazdaság és paraszti élet, amely minta lehetett volna a mai gazdálkodók számára is. Mindez gyönyörű vidéki kastélyokkal, arborétumszerű angol és tájképi parkokkal. Mindez kitűnő építészek (pl. Ybl Miklós, Siedek Viktor, Czigler Antal), és külföldről fogadott kertészek közreműködésével jöttek létre. Ezek a kastélyok, kúriák nem a városokban épültek, hanem ott, ahol a mezőgazdasági élet folyt, ott, ahol a „munkahely" volt, kinn a határban a termőföld közelében, közepén. A legszebb kastélyokat itt építették fel, hogy csak egy-két szép példát említsek, mint a szabadkígyósi Wenckheim, a battonyai Tompapusztai Purgly, a dombegyházi Nyéki, a kondorosi Bathyány-Geiszti, a Kiscsákói, a pósteleki Wenckheim vagy a kertészszigeti Jakabbfy kastély Cserepespusztán, és még sorolhatnám. Békés megyében a legtöbb kastélyt a Wenckheim család építette, vízrendezés emlékeztetői, központjai voltak a kastélyok. Egy részben elmúlt, eltüntetett, de nem felejthető tájkultúrát teremtettek meg maguk körül. Gondoljunk csak bele, hogy Békés megyében több mint 100 kastély és kúria volt, és ebből mára kevesebb, mint a fele maradt. 1945 után a XX. Század legnagyobb pusztításának tartom a kastélyok szétdúlását, oktalan pusztítását. Nemcsak a szép építmények eltűnése a kár, hanem az ezzel járó mértéktelen fairtás, sok esetben arborétumszerű parkok, erdők megsemmisítése azóta is helyrehozhatatlan sérülést okozott az Alföldnek, de főleg Békésnek, ahol jelenleg is alig 4 % az erdősültség. Hogy mennyi erdő tűnt el kb. 100 kastély és kúria eltüntetésével - nagyon szűken számolva is 4-5000 hektár. Későn kezdődött a kastélyparkok védetté nyilvánítása, zömmel 1989-ben történt mintegy 15 kastéllyal, még így is sok a védelmen kívüh kastély. Előtte csak 7 kastély kapott védettséget. Ennek tudatában indiiltam el és fogtam hozzá a kastélyok gyűjtésé-