Katona Szabó István 75 éves [antikvár]

A szülőföld mindenhová elkíséri az embert - mondhatná élettapasztalatának összegezéseként Katona Szabó István... Bárhogy alakuljon élete, bármerre vezesse sorsa, érzéseinek, gondolatainak, sőt cselekedeteinek mélyén is ott van a szülőföld bélyege, formát és tartalmat alakító jegye.Katona Szabó Kézdivásárhelyen született, tanulmányait megszakítva kereskedőinas volt Óradnán, szövőgyári munkás Nagyszebenben, ezt követően pedig a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban érettségizett és 1947-ben a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem közgazdasági karán szerzett diplomát. A hatvanas években nagyobb riportsorozatai jelentek meg a marosvásárhelyi Új Élet hasábjain, amelynek főszerkesztő-helyettese volt. Elbeszéléseket, regényeket is írt, később áttért az értekező prózára. Sokfelé járt, sok mindent próbált, írásainak ihletője, gondolatainak kovásza azonban mindig az az élményanyag volt, amit a szűkebb és a tágabb értelemben vett szülőföld sugallt. 1983-ban bekövetkezett nyugdíjazását követően, 1986-ban áttelepült Gödöllőre, ahol lánya lakik, ahol unokái élnek. De témái, élményei, mondanivalói változatlanul a szülőföldhöz kötik. 1990-ben a könyvnapra jelent meg a budapesti Magvető Kiadónál. A nagy remények kora című kétkötetes munkája. Alcíme: Erdélyi demokrácia 1944-1948. Nemzedékének tapasztalatait igyekezett összegezni, az előzőleg megjelent emlékiratoknál kritikusabban viszonyulván a korhoz, embereihez, eseményeihez. És változatlanul a szülőföld problémái és gondjai foglalkoztatják most is, amikor - a könyvkiadás jelenlegi helyzetéhez alkalmazkodva - füzetekben, egymást követő írásfüzérekben összegezi tapasztalatait. Az első füzetnek A megtévesztettek volt a címe, a beharangozott másodiknak, amely egy székely kisváros életét eleveníti fel, Lélekharangok. A mintát, az élményanyagot alighanem a két világháború közötti Kézdivásárhely szolgáltatja...