Kemenesmihályfa, Kemenessömjén, Sömjénmihályfa múltjából [antikvár]

„Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk, nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek " IZsolt. 78. 3^/ BEVEZETŐ RÉSZ Kemenesalja Vas megye egyik legszebb tájegysége. Északon a Rába folyó, Győr-Sopron megye, keleten részben a Marcal, Veszprém megye, nyugaton Sárvár város határolja. Egyike a megye legszebb és legmagyarabb vidékeinek. A Rába folyóval párhuzamosan haladó dombvonulatot Kemeneshátnak nevezzük, melyet a 19. század közepéig hatalmas csererdő borított. A csererdőt akácerdő váltotta fel, melynek szaporító anyagát főleg a csöngei evangélikus parókia {lelkészlak) udvarán, ma már száradó, 200 éves fa adta. Ez az akácfa testvérfája a szarvasi ún. Tessedik-fának. A még egy-két zöldellő ágáról Széli László erdőmémök, tudományos munkatárs a sárvári arborétumban dugványozással nevelt két akáccsemetét, melyek ez év őszén kiültethetők. Kemenesalja elnevezés a honfoglalás idejéből származik. A ,Jcemenes" szó szláv eredetű. Szlávok lakták ezt a vidéket. A kemenes = kameny szláv szóval, jelentése kő, kavics. Valószínű Felsőkemenes kavicsos földterületét akarták jelölni a szóval. Éghajlatát a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán, valamint az ázsiai levegőnyomás alakítja. A csapadék évi átlaga az aszályos években 650 mm körül van, esőzéses években 100 mm-el több lehet az évi csapadék átlaga. Növényzete. Erdők: tölgy, cser, bükk, kőris, gyertyán, akác, fenyő. Cserjék: kökény, galagonya, kecskerágó, semfű-semfa. A zártkertekben szőlőültetvények, gyümölcsösök vannak. Kemenesalja ékessége a Sághegy, 1975 óta tájvédelmi körzet. Vulkánikus eredetű talaján jó minőségű bor terem. Berzsenyi Dániel, Kemenesalja nagy költője, meghatóan búcsúzik szülőföldjétől 1808-ban Somogy megyei Nikiára való költözésekor. Búcsúzás Kemenesaljától Messze sötétedik már a Ság teteje, Ezentúl elrejti a Bakony erdeje. Szülőföldem, képedet: Megállok még egyszer, s reád visszanézek. Ti kékellő halmok! gyönyöriJ vidékek! Vegyétek bús könnyemet Elmegyek: de a szívem ott marad veletek Kemenesalja központja Celldömölk Három település egyesítéséből 1904-ben létesült Celldömölk (Nemesdömölk, Pórdömölk és Kiscell). II. Lipót már 1790-ben a községet mezővárossá emelte. 1979-ben, január elsejével ismét városi rangot kapott. Celldömölk élete és fejlődése összenőtt a pannonhalmi főapátság alá tartozó pórdömölki bencés apátság, később az 1681-i soproni országgyűlés által engedélyezett nemesdömölki evangélikus artikuláris gyülekezet történetével. Legősibb épületmaradványa a már csak romjaiban fennálló pórdömölki apátsági romtemplom, mely a 12. században épülhetett. Dömölk a középkorban Mária-kegyhelynek számított. A romtemplom kömyezetével együtt műemlék. A reformáció térhódítása után a protestánsok lelkészlakások udvarán felvert sátrakban, jeles ünnepeken pedig a temetőkben tarthattak istentiszteleteket. A dömölki ev.templom 1743—44-ben épült. Az építéshez lovas és ökrös fogatokkal hordták a követ a Sághegyről, Kissomlyóról, Hercsegről, Vásárosmiskéről, a téglát Ostffyasszonyfáról. A fenyőgerendákat Zalatámokról hozták. A templom építésében sokat fáradozott Ostffy Mihály dunántúli kerületi és Vidos Miklós a kemenesaljai egyházmegyei felügyelő. Az artikuláris gyülekezetekben szabadon gyakorolhatták vallásukat a protestánsok.