Képeskönyv - A régi Paks [antikvár]

Előszó Kedves Olvasó! Jó szívvel ajánlom figyelmébe ezt a könyvet. Ez a könyv, bár címe szerint a régi Paksról szól, egy kicsit a „régi" Mag)'arországot is bemutatja. Jó kézbe venni ezt a könyvet. Megnyugszik, megpihen az ember ilyenkor. A paksi is, aki a könyv lapjain sok ismerős névvel, helyszínnel találkozik, de talán az is, ald számára Paks csak egy a magyarországi települések közül. Jó olvasni ezt a köny\'et. A helyi történeti leírásokon túl apró titkokba, csak akkor és ott megtörtént eseményekbe vonnak be bennünket a szerzők. Magával ragadja az olvasót az írók belső látása, meggyőződése. Megnyugvás, derű költözik az emberbe. Olvasásakor, lapozgatásakor úgy érezzük, hogy részesei lehetünk valami bensőséges történésnek: a vállalható múltnak. A megtörtént, elmúlt, befejezett események, a megélt, megismert történetek az életnek tartalmat, az embernek tartást adnak. Új akarásokra ösztönzik; kedve támad a megismert világ vagy a szűkebb környezete részeként alakítani azt. Múltunkat ismernünk és tisztelnünk kell, kritikájával, bírálatával óvatosan kell bánnunk. A tisztes életek, a jó szándékú cselekedetek, az általuk irányított események bizonyos távolságtartás mellett tiszteletet ébresztenek a szemlélőben, olvasóban. Sóvárgunk az után, amit nem élhettünk át, ami elmúlt, lezáruh. A fényképeken megörökített valamikori tekintetek, mozdulatok szelíd mosolyt csalnak az olvasó arcára, az ember szívét, lelkét melegség járja át. Vágyódunk egy, a mainál tisztábbnak, nyu- godtabbnak hitt világba. Kedve támad a ma emberének beállni egy régi csoportkép szereplői közé, együtt mosni a Duna-parton az asszonyokkal. Lapozgatva a könyvet, halljuk a Duna finom hullámzását, a korabeli fák leveleinek halk zizzenését, látjuk a felhők megismételhetetlen játékát. Rég lebontott házakra tekintünk, simává kopott utcaköveken járunk, Dunáról, templomokról, szőlőről és pincékről olvasunk. De mielőtt a nyugalom, a biztonság, az idealizált „lassú élet" utáni vágy lenne úrrá rajtunk a képek többsége sugallta mozdulatlanság miatt, a leírások, a történetek, a történelmi hitelességű közlések az elképzelt világ másik arcát is megmutatják nekünk. Nyüzsgő, zajos, zsibongó életet, tevékeny és jól szervezett gaz* dasági és közéletet sejtetnek. Törökök, németek, zsidók, svábok, magyarok, szokások, rendszerek kavarognak, bukkannak föl és tűnnek el. Földrengés, tűzvész, árvíz. Egyletek és körök. Híres paksi családok. Egykori foglalkozások. Nyomdák, kiadók, újságírás a polgári lét fontos elemei. Terek, utcák, házak, szobrok, vízimalmok, gyárak. Értékek. Településünk nagyra becsült értékei. Néhány órai, kellemesen eltöltött olvasás, lapozgatás kell csupán, hogy településünk 1333. évi első dokumentált említésétől a XX. század végéig jussunk. Épül az atomerőmű. De ez már egy másik világ, másik történet, más szereplőkkel. Hajdú János polgármester