Kincses erdélyi városok [antikvár]

ElőszóAz erdélyi és Erdélyhez húzó városok jellemét hol keményre, hol lágyra kalapálta a végzet, egyik annak köszönheti fennmaradását, hogy mindhalálig ellentállt, másik annak, hogy megadta magát. [ ] Erdély városai az élet szép ereje helyett egyenesen szörnyű parancsát példázzák: üszkös csontokból, széttaposott vérből, reménytelen nyomorból kellett feltámadniok, valósággal azokból a sírásókból népesedtek be újra, akik visz-szaszivárogtak, hogy kedveseiket és ellenségeiket közös sírba hantolják. Van egy mese - Erdélyben is ismerik - a feldarabolt királyfiról, akit varázsfűvel és ráolvasással kell összeragasztani. Úgy érzem, sokszor már az erdélyi városokon is csak ez a csodafű segített. Enyed egyik vesztét Kossuth megkönnyezte és a gyászküldöttséghez miniszterelnöki buzdítást intézett, devájjon tudta-e, hogy az erdélyi városok mindig szószerint vették a Szózat parancsát?E városokban azonban nemcsak a kereskedelem, ipar, szőlőgazdaság, bányászat lehellt új életet, a város feltámadása legalább ugyanannyira függött az Iskolától is. Mint némely város alapításánál a varázsló vagy a mondabeli király, úgy tűnik fel a visszavándorlók közt egy szikár tudós vagy a tudós emléke. Erdélyben nincs város Iskola nélkül, az iskola olyan városformáló, városvédő és városfenntartó értelmében, ahogy ez Párizs áldott végzete is. Hogyan ne emlékeznénk például a Váradot újjáépítő főpapok Vitéz János renaissance iskolájára s a Janus Pannonius verseiben megénekelt műemlékekre? Kolozsvárt lakott a legelső s később a legtökéletesebb erdélyi nyomdász, itt