Kisebbségek együttélése 5. [antikvár]

nemzetiségi oktatás, állami beavatkozás Nemzetiségi oktatás, állami beavatkozás Füzes Miklós A nemzetiségi, illetve a kisebbségi oktatás történetét néhány fogalom, néhány történelmi sorsforduló köré csoportosíthatjuk. A legáltalánosabb fogalmak: Az etnikai kisebbségek integrációja. A nemzetiségi kisebbségek asszimilációja. Integráció, a kisebbségek etnikai sajátosságaik megőrzésével történő beilleszkedése Baranyában (Somogy és Tohia megyékben) maradék nélkül a 18. század végéig érvényesült. A török hódoltság megszűnését (1687) követő telepítések résztvevői: szerbek, horvátok, bosnyákok, sokácok és németek a telepítésekkel érintettek, a magyar etnikumhoz tartozók mellett. A jelenlévő cigányság oktatása szóba sem került. Mária Terézia cigányrendelete a gyermekeknek szüleiktől való elszakításában, nem cigány etnikumú családokban történő elhelyezésükben, ottani neveltetésükben, következésképpen esetleges ottani oktatásukban vélte a cigánykérdés megoldásának kulcsát felfedezni. Az oktatásba történő állami beavatkozás a királyi rendeletként kiadott Ratio Edicationis, vagyis „A nevelésnek és az egész tanügynek rendje Magyarországon és kapcsolt tartományaiban". Az állami beavatkozás nem terjedt ki az anyanyelven történő oktatás megváltoztatására. A német nyelv oktatásának szorgalmazása sem jelentette az anyanyelvi oktatás megváltoztatását, sokkal inkább a birodalom igazgatása, a közéletben való részvétel modernizálását, praktikus megközelítésben. A nem magyar etnikumú lakosság asszimilációjának igényét a magyar nemzettudat feltámadásával vette kezdetét a 19. század elején. A 2. Ratio Educationis 1808-ban még nem érintette a nem magyar etnikumhoz tartozók anyanyelven történő oktatását. A 19. század utolsó harmadáig állami beavatkozásra nem is került sor. Az asszimilációs időszak a beavatkozás módja és iránya alapján három szakaszra tagolható: 1. Érzelmi ráhatásokkal, hazafias szólamokkal történő ráhatás. 2. Állami beavatkozás törvénykezési úton és a neki megfelelő végrehajtási gyakorlat a nemzetiségi iskolák elmagyarosítására. 3. Az elmagyarosított nemzetiségi iskolák visszaállítására törekvő állami beavatkozás jogi eszközökkel, és a neki megfelelő gyakorlati végrehajtással. 1. Az 1820-as évektől kezdődően Baranyában is észtelték az asszimilációra buzdító megnyilvánulásokat egyházi és civil környezetben egyaránt. A „levegőben volt" a magyarosítás igénye, ami azonban a nemzetiségi oktatást egyelőre nem érintette. A magyar nyelvnek államnyelvvé történő elismertetéséért folyó harccal egyidőben a magyar nyelvhasználat előtérbe került. A névmagyarosítás is kezdetét vette. A nemzetiségi oktatás nyelv megváltoztatásának azonban nem voltak meg az anyagi és szervezeti feltételei, és nem volt meg a változtatáshoz szükséges politikai szituáció sem. 2. A nemzetiségi anyanyelvi oktatásba történő állami beavatkozás első lépcsőjét az 1879. évi XVIII. törvénycikk jelentette a magyar nyelv kötelező oktatásának bevezetésével 1883-tól kezdődően. Tanitóí oklevelet sem lehetett kiadni olyan személynek, aki a magyar nyelvet nem