Kiskunfélegyháza [antikvár]

Részlet a könyvből: A 33 ezer lakosú Kiskunfélegyháza Magyarország egyik legnagyobb tájegységén, a Kiskunság keleti részén fekszik. A környék sok ezer évvel ezelőtt is lakott terület volt. Már a bornzkorban és a vaskorban is éltek itt emberek. Ahogy teltek-múltak az évek és évszázadok, úgy cserélődtek a családok, a generációk és a népek; végül a honfoglaló magyarok jöttek be a Kárpát-medencébe, és letelepedtek. A magyarok állattartással és növénytermesztéssel foglalkoztak. IV. Béla királyunk 1239-ben kunokat telepített a térségbe. Mivel azonban a kunok nomád parasztok voltak, nem tudtak a helyhez kötött életmódhoz alkalmazkodni, ezért a tatárjárás idején elhagyták az országot. A tatár pusztítások miatt a sík vidék több mint fele elnéptelenedett, az újabb kun betelepítések tehát ezekre a területekre koncentrálódtak. Így kerültek a Duna-Tisza köze szívébe is kunok. Félegyháza valószínűleg már a XIV. századtól önálló település volt, hiszen szerepel a neve egy 1389-ben kiadott oklevélben - "Feleghaz"-ként. Később a török megszállás miatt újra elnéptelenedett a vidék, s aki csak tudott, elmenekült vagy bújdosott. 1526 szeptemberében a törökök a többi környező településsel együtt Félegyházát is fölégették.