Kiskunhalas anno... [antikvár]

BEVEZETŐ Kiskunhalasi képeskönyívet tart kezében az olvasó. Korabeli fényképek és képeslapok válogatását, melyek a 19. század közepe és a 20. század közepe közötti évtizedek Kiskunhalasát tükrözik. A kiválasztott korszak megjelölésének történeti és gyakorlati okai vannak. Magyarország, s benne városunk ebben a száz évben éli meg a polgárosodás és a modernizáció időszakát. A fényképezés elterjedése pedig biztosítja a szükséges képanyagot. A fényképek napjainkban egyre fontosabbá váló történed források. Megnőtt az érdeklődés a régi felvételek iránt. Hozzájárulnak a történeti folyamatok megértéséhez, ábrázolásához. Az utóbbi évtizedekben számos városról jelent meg régi fényképes könyv - létrehozva az anno típusú kötetek sorozatát - és képeslapos album. A mostani könyv szerzője 1994-ben jelentette meg az első Kiskunhalas annót, és 2000-ben a Kiskunhalasról készített képeslapok albumát. Az új Kiskunhalas anno létrejöttét egyrészt a helytörténet iránti növekvő igény, másrészt az újonnan előkerült fotók, a sok mutatni- és mondanivaló indokolja. Kiskunhalas középkori eredetű, a magyar települések között réginek számító város az Alföld déli részén, a Duna és a Tisza között, a Kiskunságban. A település címere pontosan utal nevére, mert a címerpajzson fegyveres kiskun vitéz alatt három hal látható. Ezzel ábrázolják több mint 250 éve a Kiskunságban található Halas nevű várost. Az egyre inkább polgárosodó alföldi mezővárosban egyszerre létezett az elmaradottság és a gyorsuló urbanizáció, a modernizálódó városközpont és a falusias külterület. A város körüli 112 ezer kataszteri holdnyi határ nagyobbik része rossz adottságú, homokos, gyenge talaj. A kevés szántóföld, erdő, szőlő mellett a rét, legelő, nádas uralkodott. Ezért a 19. század második felében még jelentős a külterjes szarvas-marha- és juhtartás a földművelés mellett. A 19. század utolsó évtizedeiben azonban egyre növekedett a szőlő- és gyümölcstermesztés. Az árutermelést elősegítette a vasúti közlekedés megindulása (1882). Ebben az időszakban jelent meg az első rendszeres helyi újság (Halasi Újság, 1882), nyílt meg az első helyi nyomda (Bittermann Nándor könyvnyomdája, 1881), alakult az első helyi pénzintézet (Halasi Takarékpénztár, 1873), jelezve a modernizálódás igényét. A mezőgazdaságból élő település szempontjából fokozott jelentősége volt az élelmiszeriparnak, a mal- mokon kívül a baromfi, tej, gyümölcs feldolgozásának és exportjának. A kereskedelem és a termelés fejlődését nagymértékben elősegítette a már említett vasút. Az 1882-ben átadott Budapest - Belgrád vasúti fővonal után nyugat és kelet felé is épült vasút (Kiskunhalas - Bácsalmás - Regőce 1903, Kiskunhalas-Kiskunmajsa- Kiskunfélegyháza 1912). Ezért a város vasúti csomópont lett. A 19. század végén a gazdasági fellendülés és a társadalmi modernizáció építési hullámot eredményezett. A kevés korábbi barokk és klasszicista épület mellett sorra épültek az új középületek, az eklektikus stílusú polgárházak, a városképi jelentőségű épületek és szobrok. Természetesen több ipari épület (gőzmalom, téglagyár, villanygyár, vágóhíd) és kövesút, csatornalefedés is készült. Az elektromos közvilágítás a Fő utca és a Kossuth utca esti kivilágításával 1903. december 6-án kezdődött. A társadalmi fejlődést jól jellemzi az egyesületi élet helyzete. A legelső és legjelentősebb egyesületek az 1860-as években alakultak (Jótékony Nőegylet, 1862; Halasi Kaszinó, 1863; Kiskunhalasi Polgári Olvasókör, 1866). A Tűzoltó Egyesület kétszeri megalakulás után vált működőképessé (1882,1905). A régi századfordulón megalakult Kiskunhalasi Sportegyesület (1902) jogutódja a Kiskunhalasi Atlétikai Club (1912) lett. 1862 és 1950 között összesen 75 egyesület működött a városban. Kiskunhalasnak igazi hírnevet a halasi csipke hozott. A csipkeművészet és a népművészet is hatott a leheletfinomságú halasi csipke 1902-es megszületésére. A kiskunhalasi méltó versenytársa lett a velencei és a brüsszeli csipkének. A város fejlődését jól mutatja a lakosság jelentős növekedése. Az 1850-es 12783 fő alig emelkedik 1869-ig (13127). Ekkortól azonban egyenletesen és gyorsuló ütemben szaporodik a lélekszám 2-4 ezer fővel évtizedenként 1949-ig (32260). Természetesen a két világháború embervesztesége jelentősen csökkentette a lakosságot. A legnagyobb növekedés 1900 és 1910 között tapasztalható 4 és fél ezer fővel (19866-ról 24381-re). A vizsgált száz évben a város lakossága 150 %-kal nőtt. A Kiskunhalas további fejlődését célzó tervek megvalósítását több évtizedre megakasztotta, lelassította az első világháború kitörése. A frontok messze húzódtak, de majdnem 800 katona korú férfit veszített a település. A két világháború közötti időszakban burkolatot kaptak a fontosabb utcák, megépült a BEVIiZETÓ 7