Kispatak múltja, jelene és jövője 1332-2001 [antikvár]

Előszó Kedves Olvasó! Mivel nem hivatásom a helytörténeti kutatás, így írásom csupán a hiteles forrásanyagokból szorgalommal összegyűjtött tények, valamint az élő emlékezők, az eltávozottak reám hagyott emlékanyaga és a saját emlékeim formába öntése. Nem állt szándékomban néprajzi szakdolgozatot írni, élve az írással foglalkozó ember szabadságával, elgondolásom szerint vetettem papírra gondolataimat. Tisztelettel vettem a kezembe a forrásanyagul szolgáló tudós emberek könyveit, melyek kapaszkodót jelentetlek munkám során. Tettein ezt azért, hogy emlékeztessem a jelen emberét a műit kulturális és tárgyi emlékeire, valamint ismertessem az 1850-től napjainkig a történelmi eseményeket, társadalmi változásokat. Ügy érzem, hiánypótló munka is, mert Kispatak kialakulását, fejlődését, változását még senki nem dolgozta fel ilyen összefüggő formában. Helytörténeti írásomat hosszú gyűjtőmunka előzte meg, remélem, kíváncsian barangolnak velem a múltban. Képekkel és a betűformák változatosságával próbáltam világossá tenni a leírtakat. Sok helyen csak szócsoportokkal jelenítettem meg a letűnt korok emlékeit, a terjedelem gátat szabott a részletezésnek. Míg Sáros-Nagypatakot a történelmi események, az oktatás fejlesztése, a kultúra ápolása fémjelezte, addig Kispatakot a mezőgazdasági munka és az állattenyésztés. Napjainkban a megváltozott körülmények, igények hatására új foglalkozások jelentek meg, sok régi használati tárgyra már alig van szükség. Az új élethelyzetek magasabb életszínvonalat tükröznek (ház, autó). Környezetében ugyan keveset változott Sárospataknak ez a része, de a Lakópark megépülése után bizonyára új ütemű fejlődés tanúi lesznek az | élők. Megragadom az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a lektoroknak, a tanácsadóknak, az adatszolgáltatóknak és nem utolsósorban a támogatóknak. Fontosnak tartom közölni, hogy lábjegyzet helyeit részletes forrásanyag ismertetőt és a visszaemlékezek neveit olvashatják majd a könyv utolsó oldalain.