Kistérségek életereje [antikvár]

Előszó A szerbiai-vajdasági magyar etnikum nem csupán számában, identitástudatában és emberi, közösségi, politikai !ogalban veszített sokat az elmúlt nehéz években, évtizedekben. Sokkal súlyosabb (talán pótolhatatlan) számára az a veszteség, amelyet abszolút és relatív gazdasági és Intellektuális súlya, társadalmi szerepe és jelentősége tekintetében elszenvedett. Félő, hogy ez a folyamat a közeljövőben Is folytatódik, hiszen valószínű, hogy Szerbiában a még hátralévő privatizációs és vagyon-visszaszármaztatási folyamat kirekesztettjel és kárvallottjai Is épp a kisebbségi közösségek lesznek. Ők nem rendelkeznek azokkal az eszközökkel, erőforrásokkal és hatalmi kapcsolatokkal, amelyeknek esetleges bevetésével e folyamatokat érdemben befolyásolni tudnák, és azoknak egyenrangú, méltányos részesévé válhatnának. A szerbiai-vajdasági magyarság egyetemes érdekképviseletét és -vé-delmét felvállaló minden politikai szerepvállalás programcéljai között - az általános Ideológiai, politikai és közösségi érdekvédelmi elkötelezettség mellett - egyforma jelentőséggel ott kell legyen a magyar közösség fenti hátrányainak felszámolása és a sikeres politikai tevékenység és hatékony érdekvédelem anyagi alapjainak biztosítására Irányuló gazdaságpolitikai program és stratégia Is. Az Identitásépítés, oktatás, kultúra és tájékoztatás területén ugyanis a kétségkívül fundamentális stratégiai célok megvalósításához elengedhetetlenül szükséges anyagi alapot csak egy, az ország gazdasági rendszerén belül és annak szabályai szerint működő, legális gazdasági tevékenység produkálhat. E tekintetben sarkalatos pont a gazdasági tevékenységből eredő forrásokkal (a költségvetésbe befolyó adókkal és járulékokkal, a vállalatokban kimutatott nyereségekkel), valamint a mindenkori politikai hatalomból eredő, tulajdon- és szervezéshierarchlal jogok gyakorlásából származtatható rendelkezési jogalapok kérdése Is. A vajdasági magyarság életterét mindenekelőtt a relatív magyar többségű észak-vajdasági régió és az abszolút magyar többségű Tisza-mellék magyar tömbje alkotja. A 2002. évi népszámlálás szerinti 290 207 vajdasági magyar a 7,5 milliós Szerbia legszámosabb kisebbsége, de az ország összlakosságának csak mindössze 3,9%-a, és a 2 millió körüli vajdasági összlakosságnak Is csupán 14,48%-a. Ez nem sokkal több, mint a tartomány területén „Ideiglenesen" tartózkodó kb. 200 000 szerb menekült. A magyarság összlétszámának közel fele (kb. 130 000 fő) szórvány- és sziget-populációban, Vajdaság teljes területén szétszórtan él. Az így gyakorlatilag két, közel azonos lélekszámú részegységre (tömb-, ill. sziget- és szórvány- áfr 1. ré wm, Éi írV- yiiil-'iiw