Kisvárosi ünnepek [antikvár]

Köszöntő Tisztelt Vendégek, Kedves Barátaim! Mindenkit nagy örömmet köszöntök e vatódi helyi értékű kiállítás megnyitóján. Ez alkalomból néhány fontos gondolat kívánkozik ide. Pajor Andrással több mint két évtizede ismerjük egymást és különféle dimenziókban találkozhattam vele a magunk mögött hagyott években. Úgy mint fiatalember, úgy mint amatőr majd professzionális újságíró és egyre inkább professzionálisal3b fotós. Mindig, minden egyes pillanatban azt az értéket követte, hogy a helyi dolgok képviselője, érdeklője és megörökítője volt. A másik nagyon fontos gondolat talán, hogy a hely szelleme, a geníus locí csak a saját szférájában értelmezhetö-e. avagy lehetnek-e tárgyiasult megjelenési formái is?! Többek közt a fotográfia a bizonyíték arra, hogy e szellemnek léteznek tárgyiasult, látható megjelenési alakjai. Ezek az itt látható nézőpontok ís azok. Nagyrészt olyanok, amelyek mindannyiunk esetében a ráismerés és a felfedezés közös örömét okozzák. Ám akadnak olyan egyedi nézőpontok, amelyek e képeknél csak konkrétan értelmezhetőek. Ezeket Pajor András mutatja meg nekünk akár önmagunkról, akár a helyről. Sárvárról, amely mindannyiunknak otthona. Végül talán még csak annyit e vizuális emléktárról, hogy ez bizony a mi közös emlékezetünknek lesz a tárháza! Kondora István Sárvár polgármestere Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az 1970-es évek végén új elméletek jelentek meg a történetírásban lerombolva a történelemtudomány addigi önképét. Ami azt hitte addig magáról, a XX. század második feléig, hogy amit leír, felkutat, forrásokat átkutatva értelmez, azzal el tudja mondani mi történt. Tehát elég, ha az utókor elővesz egy vaskos könyvet, és azokat átolvasva megérti az adott kort, amiben ő maga nem élt. Takács Zoltán Bálint Kondora István Pajor András Aztán rájöttek, hogy hiányoznak alapvető momentumok. Szóltak a tanulmányok a gazdaságról, a búza árának növekedéséről, vagy a városok nagyságáról, és arról is elmélkedtek, hogy miért neveznek kisvárosnak egy települést. Csupán arról nem írtak a lexikonok, ami magában a városban történt. Ekkor jöttek rá a szakértők ís, hogy van egy másik története az embereknek és a városoknak. Ez pedig az ott élők magántörténete. Ez szinte felülírja a történelmet. Ha ezeket a képeket közelebbről megnézzük, akkor a részletek adnak tájékozódási pontot az idő és a kor meghatározásához. A képelemekből kibomló apróságok ís forrássá válnak. így adja meg a magántörténelem az esszenciáját a múltnak. Ha megnézzük ezeket a fényképeket, akkor nagyon fontos és érdekes momentuma van számunkra: azok széppé válnak. Naponta elmegyünk ezek mellett a tárgyak és épületek mellett, tájékozódunk, de addig nem vesszük észre őket, amíg meg nem változnak. Ezek a fotók emlékeztetnek bennünket Sárvárra, holott ezek csak az elmúlt években készültek. Ez a szép ellentmondás: valahova mindig kötődünk, és megszokjuk ha változik. Ez adja meg életünk folyamatát. Ha valaki ide jön valahonnan, és eltölt itt egy órát, akkor azt mondja nekünk, milyen szép ez a város. Legyen büszke rá. Mi sárváriak ne azért legyünk büszkék városunkra, mert valaki ezt mondta. Mi azért vagyunk büszkék, mert magunk éljük meg a várost. Sárvárt mi tesszük várossá! Takács Zoltán Bálint a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum igazgatója