Kőbányai könyv [antikvár]

ElőszóKedves Olvasók!Meglehetősen nehezen döntöttem el, hogy belevágok egy rendszerező munkát igénylő szerkesztésbe, s közreadom a időközben megszűnt hetilap, a Budapesti 7 Nap hasábjain megjelent interjúimat.Első sorban azért vívódtam, mert valójában egy másodközlésről van szó, s úgy véltem, ezt a tényt sokan tekinthetik a lustaság, a szellemi terméktelenség jelének.Elővettem az interjúkat, sorra olvastam végig a beszélgetéseket. Néhol még az eredeti magnófelvételeket is meghallgattam, mert úgy éreztem, a megkérdezettek sok-sok értékes információt mondtak. Ezek egy része - a rendelkezésre álló felület miatt - nem is kerülhetett be az interjúba, s a szerkesztési munka idején sem erőltettem, hogy önök egy kibővített anyagot olvassanak. Az eredetiséget írtam volna ezzel felül.Ugyanakkor mindenkit arra biztatok, higgye el, hogy az ilyetén megjelenéseknek helye van a sajtóban! Az interjúk nemcsak az adott helyzetre kérdeztek rá, nemcsak az ahhoz tartozó élethelyzetet dolgozták fel, hanem az interjúalany érdeklődését, munkásságát bővebben is taglalták. Ennél fogva az egyes interjúkban dokumentum értékű részletek is találhatók mind a megszólaló, mind Kőbánya szempontjából. Az interjúalanyok művészeti, kulturális, tudományos, oktatási, egészségügyi, szociális, társadalmi, stb. oldalról Kőbánya életének, a kerület mindennapjainak aktív részesei, munkásságuk vala-milyen módon alakítja, alakította a kerület életét, megítélését. Az interjúkötet - tekintve a felsoroltakat - átfogó képet ad Kőbánya életének egy esztendönyi időszakáról a benne megszólalók életén, munkásságán keresztül.Eredetiségük megtartása mellett is, kicsit mások ezek az interjúk, mint az újságban. Nem lehet kikerülni ugyanis, hogy a megszabott hely túllépése miatt rövidebb-hosszabb húzások legyenek, adott esetben az írás címe is változhat.A tartalmiság még egy szempontból indokolja az ismételt megjelenést. Mivel nem biztos, hogy egy-egy interjú miatt az emberek megőrzik az ingyenes lapokat, avagy a terjesztés okán esetleg el sem jut a lap az olvasókhoz, lehetetlen egyben látni egy hosszabb időszak értékeit. Ezt pedig maguk az írásokban szereplő emberek jelentik! Talán jó lehet egyben látni egy kerület múltjának, jelenének egy-egy szegletét!Szólni kell még egy dologról, s ez a kötet megjelenése. Az interjú nem szépirodalmi, hanem sajtó műfaj. Ennél fogva, ha a kötetet bárhol felütik, nem a regényeknél látható és megszokott tördeléssel, optikai megjelenéssel találkoznak. A sorok nem az oldalak bal oldalától azok jobb széléig terjednek, hanem a magazinokban, hírlapokban szokásos hasábokra tördelést alkalmaztam. Ez a megjelenés, a fotókkal kiegészülve másféle vizuális élményt nyújt, mintha újságot olvasnának.És még egy indok ehhez az eszmefuttatáshoz. Az újságoldalak más formátumúak, nagyobbak, mint a könyv lapjai, s ezért az olvasás során más részletek tűnnek ki, máshová helyeződnek a hangsúlyok; a tartalom oldaláról is más hatások érik az olvasót. Ha most mesekönyv elolvasására buzdítanám önöket, azt javasolnám, aki nem hiszi, járjon utána! De ez nem mesekönyv, így csak remélhetem, hogy az interjúk elolvasása után egyetértenek majd velem.A kötetben egy vendéginterjú is helyet kapott. A Budapesti 7 Napnál együtt dolgoztam a lap kerületi szerkesztőjével, Raffai Ferenccel. Mindketten úgy éreztük, hogy az adott időszakból Kucsera Gábor nem maradhat ki.Köszönöm Antal Imre fotósnak, hogy rendelkezésemre bocsátotta az interjúkhoz készült eredeti fotókat. Köszönöm a támogatóknak, hogy lehetővé tették a kötet megjelenését. Köszönöm az interjúalanyoknak az újbóli megjelenést.