Kodály Zoltán Gimnázium Évkönyv 2009/2010 [antikvár]

Kedves Olvasó! E sorok írójaként egyidejűleg érzem magamat nehéz, kiváltságos és szerencsés helyzetben. Nehéz helyzetben, hiszen nem könnyű feladat évről évre kísérletet tenni az ilyenkor szokásos csapdák kivédésére, hogy a minden tanév elején hagyományosan megjelenő évkönyv előszava ne üres szólamok halmaza legyen. Sokkal inkább az a szándék vezérel, hogy megtaláljam az iskolánk múltját - jelenét - jövőjét leginkább meghatározó szavakat, gondolatokat. Kiváltságos helyzetben is vagyok, mert fentebb leírt feladatomat immár ötödik éve ez intézmény igazgatójaként oldom, pályatársak, diákok és szülők bizalmát élvezve. Nem utolsó sorban szerencsésnek is érzem magamat, mert nem csupán igazgatóként, hanem volt diákként, gyakorló pedagógusként majd igazgatóhelyettesként, s nem mellékesen éveken át szülőként immár 35 éve lehetek a bő félévszázados múltra visszatekintő intézménnyel közvetlen r kapcsolatban. így elmondhatom, hogy az iskola történetének több mint a felét együtt éltük meg. Ennek okán és jogán engedtem meg magamnak, hogy iskolánkról - iskolámról írt bevezető soraimat a megszokott tárgyilagosságot, a végeláthatatlan statisztikai adatokat mellőző személyesebb hangvétel uralja, melyet az olvasó a fenti vallomás tükrében tán elnéz nekem. 54. éve állunk Mátyusföld egyetlen magyar tanítási nyelvű gimnáziumaként a gyakran iskolai reformoknak álcázott politikai túlkapásokkal szemben. Sem olykor egymásnak ellentmondó politikai széláramlatok, sem gyorsan változó divat hatására nem változott iskolánk arculata. Nem változott, mert iskolánk védjegye a hűség és a ragaszkodás. Elsősorban hűség a bennünket összetartó anyanyelvhez, mert tudjuk, és diákjainknak útravalóul adjuk, hogy ez kisebbségi létünk megtartó ereje. Másodsorban ragaszkodás szűkebb pátriánkhoz, mely iskolánkat egyben egyedivé, s hitem és reményeim szerint tartósan vonzóvá tesz. Sok a bizalmatlankodó és kételkedő, akik nem hisznek az anyanyelven megszerzett tudás erejében. Nem győzködünk, nem kampányolunk: csak" tesszük dolgunkat - tisztességgel, lelkiismerettel. Mert elsősorban azokért vagyunk, akik bíznak bennünk.