Kolozsvári Református Kollégium évkönyv 2004 [antikvár]

Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői"127. zsoltár1948-ban, amikor a román állam elvette a magyar egyházak vagyonát, és megszüntette az egyházi intézményeket - közöttük elsősorban az iskolákat -, arra gondolt, hogy végleg száműzte Istent az elkövetkező generációk életéből. A kommunista diktatúra államosított mindent, és a nép hatalma alá rendelte a jövő irányítását, a törvénykezés erejét. Mindenhatónak tartotta magát, és úgy gondolta, hogy mindenek felett joga van rendelkezni. Isten azonban nem így gondolta, megelégelte a megaláztatást és az emberi szenvedést, megelégelte az ember öndicsőítését, önámítását és önpusztítását.1989-ben úgy hittük, hogy közbeszól, és minden jóra fordul, de nem így történt. Vártuk, hogy elkezdődik az igazságtétel, hogy a törvény végre törvény lesz mindenki számára, de a román állam újból megpróbálta kijátszani az igazságot, húzni-halasztania a jóvátételt.A Kolozsvári Református Kollégium tizenkét évig hányódott, élte a száműzöttek, megtűrtek életét. A törvény mindent megtett, hogy meghiúsítsa álmait, szertefoszlassa reményeit, és a törvénnyel szövetkeztek mások is, sokan. Isten azonban nem így gondolta, és 2002 szeptemberében, az évnyitó istentisztelet után a templom elé kivonuló, imádkozó gyülekezet fohászát meghallgatta.2002. december 20-án megnyíltak az ősi épület kapui, megszűnt a száműzetés.2003- január 5-én a főtiszteletű Pap Géza püspök úr által tartott hálaadó áhítaton felcsendült újra ötven év hallgatás után: Tebenned bíztunk eleitől fogva".Székely Árpád