Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 17. [antikvár]

Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 17 (2011) 7-80.Térdfibulák Komárom-Esztergom megyébőlMerczi MónikaBEVEZETÉSA térdfibulák elnevezésüket a kengyel jellegzetes alakja után kapták, amely a feji rész határánál térdszerű hajlatot képez. A középső császárkorban kedvelt forma, Britanniától Syriáig megtalálható.' Nagy mennyiségben fordulnak elő térdfibulák a Rajna és a Duna menti tartományokban, különösen ezek határvidékén. Számos képviselőjük jutott el a birodalommal határos barbaricumi, főként a Pannoniával határos szarmata, illetve a mai cseh, morva és szlovák területekre, ettől északabbra előfordulásuk szórványos.2Böhme katonafibuláknak nevezte ezeket, amelyeklegkésőbb Hadrianus-Antonius Pius uralkodása alatt Germaniában a légiós-, más néven egytagú hu-zalfibulákat (eingliedrige Drahtfibelrí), Noricumban és Pannoniában pedig az egygombos erősprofilú fi-bulákat váltották fel. A 2-3. század fordulójáig voltak használatban, a 3. század elején már más fibulatípu-sok vették át szerepüket.3 Ezzel szemben Gugl feltételezte, hogy a térdfibulák a noricumipannóniai térségben az Antoninusok és Septimius Severus korában voltak használatban, de késői formáikat még a 3. század első évtizedeiben is viselhették. A típus esetében 4. századi keltezés lehetőségét elvetette.4 Noha viselőinek elsősorban a katonákat tekintik, nagy számban fordulnak elő polgári telepeken és temetőkben is.5A nagy területen való elterjedés eredményeként a térdfibulák a legnagyobb változatosságot mutató fibulatipusok közé tartoznak, és még általánosan elterjedt változataik esetében is jól megfigyelhetők területi eltérések.6 így egységes vonások jellemzik a germaniai és raetiai változatokat, Pannónia térdfibu-lái a noricumi és felső-moesiai leletekkel állíthatók párhuzamba, de az utóbbi tartományban olyan elemek (pl. csuklós zárszerkezet) is megjelennek, amelyek a noricumi-pannoniai térségben szórványosan, a germaniai és raetai régióban pedig egyáltalán nem mutatkoznak. Általános megjelenésüket tekintve a daciai és alsó-moesiai térdfibulák is a noricumi-' JOBST1975,59; BOJOVIC1983, 52-53.2PESKAR 1972, 95.3BÖHME 1972,19-21,52-53.4GUGL 1995, 35, 143. jegyzet. Ettől eltérő (2. század 2. negyede-3. század vége közötti) keltezés: JOBST 1975, 24; GRABHERR 2001,34.5KROPF-NOWAK 1998-1999, 30: Flavia Solva lelet-anyagában a leggyakoribb fibulatípust jelenti, aránya 38%; GRABHERR 2001,33-34; SCHMID 2010,33~34-6BÖHME 1972, 51, 54: Reichstyp mit regionalenUnterschieden.pannóniai térség jellegzetességeit mutatják. Ugyanígy Britannia térdfibuláin is megfigyelhetők csak a tartományra jellemző sajátosságok.7A térdfibulák kevés kivételtől eltekintve két-tagúak,8 nagyobb részüket alsó vagy felső húrozású rugóval, kisebb részüket csuklós zárszerkezettel készítették, a rugó védelmét rugótok vagy fejlap látta el. A fibulatest alakítása, amely ritkán tagolódik kengyel- és lábrészre,9 területi eltéréseket mutat. A tűtartó többnyire keskeny és magas, állhat a fibula hossztengelyével párhuzamosan vagy arra merőlegesen is.A térdfibulák első, átfogó csoportosítása Böhmé-től származik, aki a rugószerkezettel ellátott térdfibulák három típusát félköríves vagy négyszögletes fejlappal, illetve rugótokkal rendelkezők különítette el.10 A típusokon belüli változatok leírásával a térdfibulák Felső-Germaniára és Raetiára érvényes tipológiáját készítette el. Ezzel szemben Jobst csak két típus - fejlappal és rugótokkal rendelkezőkelkülönítését látta szükségesnek." Csoportosítása Noricumra és Pannoniára, illetve részlegesen Moesiára és Daciára is alkalmazható. Noha csuklószerkezettel készített térdfibula Riha hagyományostól eltérő rendszerében is feltűnik,12 önálló típuskéntterületi elterjedéséből következően először Bojovicnál jelent meg, aki csoportosításukat is kidolgozta.13 A később született fibulaközlemények az itt említett szerzők által kidolgozott tipológiákat tekintik irányadónak, amelyek azonban folyamatosan újabb és újabb változatokkal bővülnek. Az egytagú térdfibulák mindeddig csupán Coci§ daciai leletek alapján felállított rendszerében jelentek meg.14Vizsgálatunk tárgyát 162 térdfibula képezi, amelyek Pannónia északkeleti részén, az esztergomi Balassa Bálint Múzeum, a tatai Kuny Domokos Megyei Múzeum, valamint a Tatabányai Múzeum gyűjtőterületén kerültek elő, és többnyire fémkereső-sök szolgáltatták be őket az 1990-es, illetve a 2000-es években. Szőny (Brigetio) területét Kállay Ödön7BÖHME 1972, 51; SNAPE 1993a, 20.8COCI$ 2004, 88.' Osztatlan fibulatest esetén lábrésznek a fibulatest rövidebb, tűtartó feletti részét, kengyelnek pedig a fejlap és a tűtartó közé eső részt tekintjük. 10 BÖHME 1972,18-22,19-21. típus. " JOBST 1975,59-68,12-13. típus. " RIHA 1979,164-165, 6.2 típus.BOJOVIC 1983,52-61,19-22. típus. " COCI§ 2004, 92-93, 1905a, I9a5bi-b2 típus, 101-102, I9b8 típus.