Komárom-Esztergom megyei múzeumok közleményei 4. [antikvár]

1991 -ben kettős évfordulóhoz érkeztünk. Nemcsak Babits Mihály halálának ötven éves távlata ad alkalmat a megemlékezésekre, hanem az is, hogy kerek harminc éve, 1961-ben nyílt meg emlékházként a költő esztergomi otthona. Amikor ez év tavaszán az esztergomi múzeumok és a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai az évfordulók megünneplésének formáit fontolgatták, úgy döntöttek, hogy a felújított emlékház megnyitását kisebb tanácskozással kötik egybe. Ám ennek napirendjén - a szokásostól eltérően - nem a költői életmű általános kérdéseit tűzik napirendre, hanem annak a múzeumokhoz és közgyűjteményekhez kötődő munkának a vizsgálatát, amely Babits Mihály írásainak, művészetének filológiai feltárását végzi, s amely a szorosan vett szöveggondozáson túlmenően a költő kultuszának a kialakításában is számottevő szerepet vállal. Talán szerénytelennek tetszhet ez az elgondolás, hiszen ezúttal -május 18-án, az esztergomi szabadidő központban megtartott konferencián - az irodalomtörténészek és muzeológusok látszólag csupán saját munkájukról beszéltek Bár úgy hisszük, nem szükséges magyarázkodni vagy mentegetőzni, hiszen nyilvánvaló, hogy ez a "saját" munka - egyben Babits Mihály életművének legönzetlenebb szolgálatát jelenti. Amelyről nemcsak azért volt hasznos eszmét cserélni, mert eddigi teljesítményei méltóvá tették erre, hanem azért is, mert az így készült számvetés újabb, a költő kultuszát még eredményesebben szolgáló kezdeményezéseket szülhet.