Komárom Megyei Múzeumok Közleményei 1. [antikvár]

Részlet a könyvből: A tatai mésztufabánya növénylenyomatai A tatai mész tufabánya, vagy ahogy a helybeliek nevezik "Porhanyóbánya", régen ismert terület az őslénytan szakemberei előtt. Az első irodalmi adatot Townson, angol utazó cikkében találjuk (1797). Townson a bányában talált emlős csontokról emlékezik meg és a növényi maradványokat is észreveszi. Frank Ferenc a tatai gimnázium tanára az 1870-ben megjelent dolgozatában a csillárka és a nyír barkáinak lenyomatairól tesz említést. A legnagyobb feltűnést a szakemberek, de a nagyközönség körében is Kormos Tivadar 1911-ben megjelent munkája keltette. Kormos Tivadar a neandervölgyi ember kőeszközeiről, állatcsontok tömegéről, és puhatestű faunáról számol be ebben a művében. Ezután a bányában rendszeres termelőmunkát nem folytatnak. Szükség szerint termeltek belőle 1957-ig. Akkor elérték a mésztufára épült gimnázium kerítését, és ezzel a bánya kimerült. Mi 1957-ben kutattunk a bányában növénylenyomatok után. Az elsőt Budó Viktor találta 1957. november 26-án a déli nagy törésvonal mellett. Rövidesen a törésvonalak mellől, ahol könnyű volt a szálban álló falból mésztufadarabokat lefeszíteni, több lenyomatot fedeztünk fel. Tisztában voltunk azzal, ha megfelelő értékű következtetést akarunk levonni a foszilizálódás időpontjában élő növényzetről és az éghajlatról, akkor statisztikai módszerhez kell folyamodnunk. Ezért a bányát több részre osztottuk, tanulmányoztuk a mésztufa rétegződését, majd a rétegek szerint minden szerves maradványt begyűjtöttünk. A réteg szabadon álló részét végig kivéstük. Ezzel a módszerrel a profil egész keresztmetszetéből 15-30 cm vastag "mintákat" vettünk. Rendszeres kutatásunk eredményeként kerültek elő 1958. áprilisában a Kormos Tivadar által leírt „ősikőkori-telep" folytatásának leletekben gazdag, még érintetlen területei. A munka során közel 20 réteget, illetve gyűjtési pontot különböztettünk meg a rétegcsoportokban. A gyűjtési pontokat, néhol rétegeket is, a földtani megfigyelések, és botanikai megegyezések alapján összevontan tárgyaljuk. Végeredményben több, mint 3 évi munka után 1500 lenyomatot tartalmazó kőzetet gyűjtöttünk, amelyek 9, egymás után következő szintbe sorolhatók.