Komáromi krónikás [antikvár]

Üdvözlet az Olvasónak! 33 év termését; előadásaimat Csallóköztől - Székelyföldig, cikkeimet, reagálásokat, recenziókat nyújtom át tisztelettel az olvasónak. Azon írásaimat gyűjtöttem egy csokorba, melyek nem jelentek meg az eddig publikált könyveimben. Főként különböző napilapok, folyóiratok, évkönyvek, emlékkönyvek lapjain, valamint a rádió hullámhosszán jelentkeztem ezen tanulmányaimmal. De megtalálja az olvasó az egyes műveimhez megjelent szakmai értékeléseket (leértékeléseket), valamint az egyszerű olvasói reflexiókat is. Természetes, hogy ezen gyűjteményes kötetem tárgya és alanya az én szeretett szülővárosom KOMÁROM. Lehet, hogy egyesek túlfűtött lokálpatriotizmussal vádolnak majd, de én vállalom. Vállalom még az elmarasztaló jelzőket is, mert erre kötelez az a háromszáz év, amely családunkat ehhez a városhoz köti. Erre köteleznek őseim, eleim, akik fegyverrel a kézben harcoltak és véreztek (elvéreztek) ezért a városért, ki 1849-ben ki 1919-ben. Ezen gondolatok jegyében ajánlom az olvasó figyelmébe a „Komáromi Krónikás" című könyvemet. Számomra ars-poeticaként, az olvasó számára pedig uti-kalauzként idézem Radnóti Miklós örökbecsű sorait: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám... ...messzeringó gyermekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földben süpped el" (Nem tudhatom...)