Könyvecske a Kecskeméti Képtárról és a Cifrapalotáról [antikvár]

Márkus Géza: Cifrapalota Magyarországon a nagyvárosok többségének és Budapestnek az arculatán a mai napig is a kiegyezés utáni évtizedek gyorsuló ütemű építkezései hagytak nyomot. A századfordulón a szecesszió már kénytelen volt igazodni ehhez a historizáló örökséghez. Akadtak azonban olyan városok is, ahol az urbanizáció éppen a századfordulón és a századelőn teljesedett ki, így a városképet már a szecesszió határozza meg. Ilyen Kecskemét, amelynek egyik ékessége az 1902-1903-ban épült Cifrapalota [borító]. Kecskeméten két - Jánszky Béla által 1929-ben megnevezett - irányzat alkotásai is fellelhetőek a szecessziós stílusú épületek között. Kronológiai szempontból az első csoport a „korai Lechner-iskola", amelynek kecskeméti alkotásai közé tartozik a Cifrapalota mellett a Komor Marcell-Jakab Dezső páros által tervezett Iparos Otthon [1904-1907, mai nevén Ifjúsági Otthon]. A második iránynak jánszky - aki maga is Ide soroltatott - a „revideált Lechnerizmus" elnevezést adta. Az irányzat tulajdonképpen az 1908 körül indult „Fiatalok" elnevezésű csoporttal azonosítható, akik közül Mende Va/ér [Református Főgimnázium és Jogakadémia, 1910-1913; Luther-udvar, az evangélikus egyház bérháza, 1910-1912] és a ]ánszky Béla-Szivessy Tibor páros [Kecskeméti Művésztelep központi műterembérháza és a művésztelepi villák, 1910-1911; Városi Kaszinó és a Gazdasági Egyesület Székháza a Rákóczi úton, 1911] dolgozott Kecskeméten. A kecskeméti városatyák 1902-ben határoztak az első városi bérház felépítéséről. így ír a korabeli helyi újságíró a Kecskeméti Lapok hasábjain: „Eddig ahhoz voltunk hozzászokva, hogyha Kecskemét várossá székházat emeltetett, rábízta Lechnerre, a legnagyobb magyar építőművészre , ha freskókat festetett, festette Székely Bertalannal, ha bérházat építtetett, akkor is egy zseniális művészemberre, az agg mester legnagyobb erejű tanítványára, Márkus Gézára esett a választás." ' A Cifrapalota a fiatal Márkus Géza [1872-1912] főműve, egyben első olyan komolyabb munkája volt, amelyet kiviteleztek. Márkus Géza nem tanult soha a Műegyetemen, autodidaktaként lett kiemelkedő építész. 1. Szántó Kálmán: A város képvásárlása. Kecskeméti Lapok 1905. április 2. Idézi Bánszky Pál: Művészetpártolás Kecskeméten a XX. század elején. In: Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1986. Szerk.: Sztrinkó István. Kecskemét, 1987 (kézirat), p. 180.