Könyvkiadók, könyvterjesztők [antikvár]

Jelentős évforduló előtt áll a magyar könyvkiadás és könyvnyomtatás. 1972-bén lesz ötszázadik évfordulója annak, hogy Hess András megalapította budai nyomdáját, s a rákövetkező évben került ki műhelyéből az első magyar földön nyomtatott könyv, a Chronica Hungarorum. Hess nyomdája nem volt hosszú életű, s a Mátyás király halálát követő zűrzavar, majd a török háborúk súlyosan hátráltatták az ország fejlődését - az első magyar nyelvű könyvet, Szent Pál apostol Komjáti Benedek által fordított leveleit is külföldön, Krakkóban nyomták -, mégis elmondhatjuk, hogy a hazai könyvnyomtatás és könyvkiadás híven tükrözte a haladás és a reakció erőinek váltakozó eredményű harcát. A XVI. században a reformáció volt az a szellemi erő, amely a török megszállástól megkímélt nyugati és északi részeken, valamint Erdélyben fellendítette a könyvnyomtatást. Első nyomdáink protestáns főurak és városok támogatásával jöttek létre: Nádasdy Tamásé Sárvár-Újszigeten (1536), ahol 1541-ben Sylvester János Újszövetség fordítását nyomták, és Heltai Gáspáré Kolozsvárott (1550). A század második felében vándor nyomdák tűntek fel, amelyek közül Mantskovit Bálinté az érdem, hogy 1590-ben Vizsolyban kinyomtatta a Károli Gáspár-féle teljes magyar bibliát. De 1577-ben működik már a katolikus ellenreformáció szolgálatában a nagy jövőjű nagyszombati nyomda is.