Kossuth Lajos és Debrecen [antikvár]

Több mint másfél száz esztendeje Kossuth Lajos és Debrecen neve elválaszthatatlanul összefonódik a történelmi köztudatban. Pedig a nagy magyar politikus alig néhány hónapot töltött a városban. Ez a rövid idő, 1849 tele és tavasza viszont pályafutásának csúcspontját jelentette, és Debrecen történetének is alighanem legdicsőbb periódusa. Kossuth innen irányította a szabadságharc küzdelmeit, itt választották meg kormányzóelnökké. S a költő, Oláh Gábor emelkedett szavaival: Itt zengett vétót bősz Ausztriának Kossuth angyal-szava, s megállt a Nap; A kétfejű sas szárnyai leválnak, Mert a magyar turul beléharap. Be kár, hogy három nap volt csak ez évben. Mint a mesékben... jött s tűnt, mint az álom." Noha mai tudásunk szerint Kossuth a szabadságharcot megelőzően sosem járt a városban, idefűződő kapcsolatai jóval korábbi keletűek. Lényegesen elmélyültek ezek a márciusi forradalmat követően. Az ekkor tartott első közgyűlésen fonódott először Kossuth Lajos neve - mintegy hivatalosan is - Debrecen történetébe, hogy aztán fárosza legyen a nagy küzdelem napjaiban, majd visszavárt reménysége a megpróbáltatások hosszú éveiben."2 A többszöri levélváltás és a ritka személyes látogatások révén az összeköttetés a több évtizedes száműzetés idején is megmaradt, a volt kormányzó helyi kultusza pedig fokozatosan kiteljesedett, új és új elemekkel bővült, élete végén pedig jól érzékelhetően felélénkült. Kossuth Lajos születésének kétszázadik évfordulója különleges és ünnepi alkalmat kínál arra, hogy ennek a több évtizedes kapcsolatnak a történetét a részletekig hatolóan felidézzük, sokat merítve a korabeli forrásokból: levelekből, jegyzőkönyvekből, újságcikkekből, visszaemlékezésekből stb. Elsősorban arra törekedtem, hogy a politikusnak a cívisvárosról írt sorait, beszédrészleteit minél teljesebben feltárjam. Hasonló szándék vezérelt a debreceniek Kossuthhoz intézett leveleinek, táviratainak közzétételével. Erősen válogatva, többnyire csak jelzésszerűen idézem viszont az itteniek sűrűn publikált cikkeit, gyakori emlékbeszédeit.