Bővebb ismertető
A középkorban a leginkább használt útvonal délnyugat felől érte el a várost. A 18. századi térképeken jó nyomon követhető, hogy ez a Rohonc felől ide vezető út a város előtt két ágra szakadt: a főág a szombathelyi úthoz kötött be, míg a másik a Kőszeg déli külvárosának kapujához vezetett.
A Kőszegi-Rohonci hegyvidék, amely a Borostyánkői-hegycsoport révén az Alpok tömbjéhez csatlakozik, vizekben gazdag. Az ÉNy-ról DK felé iparkodó Gyöngyös patak, magába olvasztva a Zöbern, a Göss, a Vogelsang és a Vörösárok patakocskákat, sebesen hömpölyög, régebben nemegyszer árvizet is bocsátott Kőszeg városára (1900, 1903, 1916). A hegyvidék 14 forrása közül a legnevezetesebbek a Hétforrás és a Hermann-forrás, melyek percenként több mint 100 l vizet zúdítanak ki magukból. A Gyöngyös patak a várostól északra, a Rőti-völgyben két ágra szakadt, a jobb oldali mellékága Malom-árok néven ismert. Ennek középkori medervonulata sajnos mindmáig nincs kiderítve.