Közelítések [antikvár]

Részlet: "Sokszor mondták már, miért nem csinálok iskolát, de sose tudtam, nem is szerettem volna e kívánságnak eleget tenni. Claude Monet szavai jutottak ilyenkor eszembe a szerényebb értelmükben: minek nekem az inas, hiszen magam mosom a pemzlimet. Közvetlen tanítványom nem is volt más, csak a már említett ifjabb Maillol. Hacsak még a „Pubit", a tizenegy éves Martyn Ferencet nem számítjuk annak, aki itt a kaposvári tanyámon rakoncátlankodik, s be-belopódzkodik műhelyembe, szívesen tisztogatja pasztelles skatulyáimat, hogy a kisebb krétadarabokat megkaphassa. Sok tehetséget látok benne. A legjobb megfigyelők egyike, kiket valaha láttam. Többnyire emlékezetből rajzolja vagy festi érdekes, korát messze meghaladóan okos dolgait. Minden erőltetés vagy szisztematikus oktatás nélkül figyelmeztetem erre is, arra is, aminek fejlődése érdekében éppen szükségét látom. Mondhatnám, minden munkája meglepetés. Csak aztán ez az előlegezett elismerés ne ártson meg neki. Lesz-e belőle festő, az most még nem látszik meg, hiszen iskolai könyveit is szereti egy kissé, de még jobban szereti hajszolni a „Tatárt": szeret kocsiskodni szamárkordékon."