Köztéri alkotások [antikvár]

Esztergom történelmi emlékekben az egyik leggazdagabb magyar város annak ellenére, hogy végigsöpört rajta a tatár horda, 130 évig a török volt benne az úr, a Trianonban elvesztette Párkányt, a város gazdasági hátvédjét, végül a második világháborús front kétszer átment rajta a maga pusztításaival. Ehhez járult a létező szocializmus 40 éve, melyben »a sötétség városa, a fekete reakció fészke« címén eleve lefojtottak benne mindent ami múltjához kötötte. Ami »fejlődés« volt, mára tehertétellé lett: a gyárak megszűntek, a miattuk duplájára nőtt lakosság nem lett esztergomivá, csak itt lakik. Lelkileg, érzelmileg semmi kötődése Esztergomhoz. Esztergom úgy él a magyar köztudatban, mint a hercegprímások városa, a magyar Róma. Mára jócskán megváltozott egyházi centrum jellege, a prímás Budán tartózkodik, a káptalan megszűnőben, iskolái apadó-félben. Ennek ellenére látható Esztergomon az, hogy múltját meghatározta egyházi-központi jellege, és korábban nagyon vallásos népe. 8 temploma, ugyanannyi »élő« kápolnája, kálváriája, rengeteg keresztje és szobra, művészi emlékekben gazdag 2 temetője van. 2 katolikus főiskolája, 2 szerzetesháza gimnáziummal, 1 katolikus általános iskolája, újraéledő egyesületei alapot teremthetnek lelki dermedtségből való oldódásra.