Krisztust... Kenyeret! [antikvár]

A Karitász husvéti lelkigyakorlatán a kataszterbe került szegényeket gyóntatom. A sekrestyében. Legelőször a belépők cipőjét látom. Rettenetes cipők. A nőkön férfi cipők. Uraságoktól levetett hócipők. Sarok nélkül. Széttaposva. Szétmenni készülnek. a ruha stilszerű a cipővel. Minden belépővel dohos, penészes, szegény illat ömlik.S e szegényködből, ruharoncsokból beszél a bűnbánó, tisztuni akaró ember lelke. Nem feledték el a gyermekkor imáit. Diadalmas érzés tüzel ki belőlük. Van hely, mely az övéké is: a templom! Van valaki, aki előtt oly értékesek, min az exisztenciával biró polgár: Krisztus előtt!Épültem, ahogyan hallgatták a beszédeket. Óbuda, Angyalföld, Tripolisz, Lőportárdülő, Külsőferencváros, Herminta s a többi kültelki templom megtömődött velük. Nyomortól szántott arcuk feszült figyelemmel itta az örök Krisztus vigasztaló beszédét. A litániának is vége volt s nem mozdultak. Meredt szemmel nézték a kivilágitott oltárt és énekelték a bőjti énekek minden versét."