Külvárosi tankör [antikvár]

Az előszavakat az emberek általában átlapozzák, nem olvassák el. Kíváncsiak arra, ami ez után jön . Fiatalok jönnek és olyan emberek, akik az életüket fették fel arra, hogy változtassanak, Tegnap beszéltem egy 20 éves sráccal, aki hozta a fiatalok formáját. Okos volt, csűrte-csavarta a szavakat, okosakat mondott, de amikor zsákutcába került, akkor a válasz "Nem tudom", és villámgyors váltás következett be. Jó volt látni önmagát kereső és nem feladó embert. Aki kezdi sejteni, hogy sokáig fog tartani, amíg megtalálja magát, de ezt még gyorsan szeretné. Azt gondoljuk mi felnőttek, hogy a fiatalok szinte csak anarchisták, rendbontók, lázadók. Ez részben így is van, de nevezzük őket kutakodóknak, keresőknek. Azt hiszem, hogy nem szeretnének olyanok lenni, mint amilyenek a felnőttek nagy része. Hajtanak valamiért, igazán nem tudják megfogalmazni sem, hogy miért. Egyesek pénzért, presztízsért, hatalomért, gazdaságért, hírnévért, de ezeket a dolgokat a halál el fogja venni. Ja, meg talán boldogságért. De ezt olyan nehezen mondják ki, azt hiszik, hogy már nincs is. Feladták?