Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig [antikvár]

Kunmadaras község területe és határa a geológiai harmadkorban vált szárazfölddé. A legújabb geológiai fúrások földtani megállapításai szerint a száraz terület a Hortobágyig terjedt. Kunmadaras környéke a szárazföldsáv széleire esett s apró tavak, sekélyes vizű lápok terjeszkedtek rajta. Mielőtt az ős Tiszavidék kialakult volna a Mátra és a Bükk hegysége felől délkeleti irányba, az Eperjes-Tokaji hegység felől féldnyugati irányba lefutó folyók és patakok rakták itt széjjel a hegyekből szállított hordalékukat. A feltöltődés a mai Nagymező területén és a gacsai részen kezdődött el. Rengeteg homok sodródott ide és megindult a futóhomok képződés. A durva szemcsék fölé finomabb, majd iszaposabb homok került és ezt agyagos iszap és löszös lerakódás követte. A mátra és a Bükk felől sodródott üledéksor a mai Kunmadaras nyugati határszélén nagyjából északnyugat-délkelet irányú, délfelé megsüllyedt és megvastagodott. Az Eperjes-Tokaji hegylánc felől lehúzódó töltődés északkelet-délnyugati irányú. A két vonulat a mai Nagyüllő déli részén találkozik egymással. Ez üledék sorok alakították ki az ős Tisza kanyarját a Nagyüllőben mai napig is felismerhető mederben. Az ős Tisza Tiszaörs felől szállította a vizet Madarasnak, az Üllő és az Oktalan lapos medrében ívelt vissza Tiszaszentimrének a mai Vékonyéren át és Taskonypusztától északra elterülő Üllőtó környékén fordult az abádi révnek.