Bővebb ismertető
Ajánlás
Mindannyian szorosan kötődünk szülőföldünkhöz, mégpedig ahhoz a községhez, városhoz, ahol először láttuk meg a napvilágot, ahová gyermekkorunk emlékei, családi kapcsolataink szálai fűznek bennünket. Szülőházunk, otthonunk kapuján kilépve, az utcán keresztül jutunk el célunkhoz: a gyermek az iskolába, a felnőtt a munkahelyére. Itt találkozunk a szomszédokkal, ismerősökkel, barátokkal; a kisgyermek számára ez a hely jelenti a világgal való ismerkedés alkalmait. Sajátunknak, életünk elengedhetetlen részének tekintjük az utcát szegélyező fákat, bokrokat, a rendben sorakozó házakat, a kerítések színét és díszítését. Radnóti Miklós örökszép verssorai mintha helyettünk öntenék formába gondolatainkat'
„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága, s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én "
Valóban, ismerős számunkra minden, ha végigmegyünk a „mi utcánk" betonnal burkolt, vagy kockaköves járdáján.
Az amerikai nagyvárosokban rideg sorszámozással különböztetik meg az utcákat Milyen jó, hogy Európában, így nálunk is névét kapnak, mégpedig hímeves írók, költők, történelmi személyiségek nevét. Nemzeti nagyjainak így állít emléket az ország népe. Érdekes és tanulságos vállalkozás lenne annak vizsgálata, vajon a városok, falvak lakói mit tudnak arról a jeles személyről, akinek nevét utcájuk viseli. Ez a kis könyv a kunszentmártoniak számára kíván eligazítást adni, hogy mindaz, aki kézbe veszi és forgatja, utánanézhessen, kik azok a kiemelkedő személyiségek, akikről valaha utcákat neveztek el városunkban. Helyszűke miatt csak a leglényegesebb életrajzi adatok ismertetésére nyílik lehetőség, de az utcában lakó gyermekek és felnőttek további kutatásokat foly-