Kuny Domokos Múzeum Közleményei 21. [antikvár]

KUNY DOMOKOS MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI 22. C2016) 7-11. MÉRFÖLDKŐTÖREDÉK ALMÁSFÜZITŐRŐL LÁSZLÓ JÁNOS-SZABÓ ÁDÁM Az utóbbi évek csapadékos időjárása következtében fellépő magas árvízszintek miatt a Komárom és Almásfüzitő közötti Duna-gát megerősítése és magasságának megemelése időszerűvé vált. Ezért 2014 és 2015 folyamán az érintett szakaszon földmunkákat végeztek, amely több műveletből állt. Részben a gát oldaláról szedték le a humuszt, részben a tetejét erősítették meg újabb rétegekkel, valamint a folyó felőH oldalon - ahol ez szükségessé vált - elvégezték a nagyméretűre nőtt fák kivágását, gyökérzetük eltávolítását. Ez utóbbi tevékenység végzése közben érkezett a bejelentés a Kuny Domokos Múzeumba 2014. július 15-én, hogy a munkagépek kőoszlopot fordítottak ki a földből az egyik fa gyökerével együtt. Egyéb régészeti jelenség nem került elő a környékéről. A következő nap a kivitelező segítségével a mázsásnál súlyosabb kőtöredéket beszállítottuk a tatai múzeumba.' Ma ugyanott, a Deák Ferenc utca 3. szám alatti külső raktárban őrzik, ahol leírása is történt 2016-ban. A lelőhely környezete jól ismert a római kort kutatók számára." Almásfüzitő község ótelepi részétől és a MOL teleptől keletre, közvetlenül a Duna partján került elő a töredék, a Duna akkori vízszintjétől mintegy 2,5 méterrel magasabban, a gát talpazati részéből, a folyó felőli oldalon. (1. kép) Környezetében nagyméretű kövek voltak, amelyeket minden bizonnyal a gátalap építésekor hordtak oda, így egyértelműen nem lehetett eldönteni, hogy elsődleges vagy másodlagos helyzetben volt az oszlop formájú töredék. Az eredeti terepviszonyok a felszín átalakítása miatt ma már nehezen határozhatók meg, azonban nem állhatunk messze a valóságtól, ha feltételezzük, hogy a Duna jobb partján lapos lehetett a terepszint, amelyet rendkívül magas vízállás esetén a folyó elönthetett. A markoló által a fa gyökerei közül kifordított kő egy római kori feliratos mérföldkő töredéke. (2. kép) 1. kép: A mérföldkő lelőhelye Abh. 1: Der Fundort des Meilensteines KDMltsz.: 2016.14.1. Vo - BÍRÓ 1976,38-39; VISY2000,37-38; VISY2003, 38-39: HORVÁTH 2003, 80-82; HORVÁTH 200g, 15-20; KOVÁCS 2010, 154-156. A korábbi irodalmat, a costellum és a vicus kutatásának irodalomjegyzékét 2011-ig lásd: VISY 2011, 213-214. Az Almásfüzitőtől nyugatra és keletre fekvő limesobjektumokra vonatkozó adatok és irodalmak: VISY2000; VISY2003; VISY 2011. KUNY DOMOKOS MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI 21. (2015) 7-78. JELENTÉS A KOMÁROM-SZÖNY, VÁSÁRTÉREN 2013-BAN FOLYTATOTT RÉGÉSZETI FELTÁRÁSOK EREDMÉNYEIRŐL' BARTUS DÁVID-BORHY LÁSZLÓ-DELBÓ GABRIELLA-DÉVAI KATA-KIS ZITA-NAGYANNA-SÁRÓ CSILLA-SEY NIKOLETTA-SZÁMADÓ EMESE-VIDA ISTVÁN A RÉGÉSZETI FELTÁRÁS EREDMÉNYEI Az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének Ókori Régészeti Tanszéke és a Komáromi Klapka György Múzeum között 1992 óta fennálló együttműködés keretében a Komárom-Szőny, Vásártéren folytatott régészeti feltárás 2013-ban a 22. ásatási idényben 20 munkanap alatt történt.' A feltárások célja Brigetio municipiumáhan két, az előző évben megtalált fontos objektum - egyrészt egy jelentős kiterjedésű falfestményomladék, másrészt egy pincehelyiség - teljes feltárása volt. 2012-ben, az úgynevezett fémműves műhely területén, a 2012/M15 szelvényben mintegy 2 felületű, összefüggő falfestményomladékra bukkantunk. A Brigetióban 1992 óta feltárt falfestmények színvonalának ismeretében úgy véltük, hogy újabb jelentős emlékcsoporttal állhatunk szemben, amelynek feltárását a 2013. évi ásatási idény egyik céljának tekintettük. Úgy gondoltuk, hogy a falfestmények vélhetően a fémműves műhely felhagyását követően kialakított épület díszítését képezhették, a pontos kronológia megállapításához pedig további feltárások váltak szükségessé. A 2012. évi ásatás egy másik szelvénycsoportjában (L16 és M16) egy pince sarka bukkant elő, amelynek bontása során megállapítottuk, hogy betöltésében szerves maradványok őrződtek meg: ak- kori megfigyeléseink alapján úgy véltük, hogy feltehetőleg az egykori falépcső grádicsai, valamint növényi magvak, többek között szárukkal együtt mineralizálódott olívabogyók és datolyák, valamint egyéb, jelenleg még elemzés tárgyát képező növényi maradványok. 2009-ben a közelben már feltártunk egy teljesen ép pincehelyiséget, így a 2012-ben felfedezett pince - főként a benne megfigyelt szerves maradványok miatt - további, jelentős információkat szolgáltathat Brigetio római kori gazdasági életét és kapcsolatrendszerét illetően. A kettős cél elérése érdekében 2013 folyamán a következő, összesen 12 szelvényt (összesen mintegy 210 m= felületen) nyitottuk meg (1. tábla): M15 (freskók, 2012-ben részben már kutatott); L16, M16 (pince, 2012-ben részben már kutatott); L17 (pince déli folytatása, 2010-ben részben már kutatott); M17 (pince, új szelvény). A szélesebb urbanisztikai összefüggések megfigyelése miatt a további hét új szelvény megnyitását terveztük: M18, M19, N15, N16, N17, N18, N19. Freskók A freskótöredékeket az SE024 számú rétegben bontottuk ki az M15 szelvényben. A régészeti feltárás eredményei című fejezet Bartus Dávid, Borhy László, Számadó Emese munkája, a bélyeges téglákról szóló Borhy Lászlóé, az üuegleletekröl szóló Dévai Katáé, a helyi kerámiáról szóló Delbó Gabrielláé, az import kerámiákról és mécsesekről szóló Kis Zitáé, az amphorákról szóló Nagy Annáé, a bronztárgyakról szóló Sey Nikolettáé, a fibulákról szóló Sáró Csilláé, míg az éremleletek feldolgozása Vida Istváné. A feltárást Komárom Város Önkormányzata és a Nemzeti Kulturális Alap anyagi támogatásával valósítottuk meg, amelyet ez úton is köszönünk. Az ásatás leleteinek tudományos feldolgozását részben az ELTE BTK Ókori Régészeti Tanszéke doktoranduszainak és az MTA-ELTE Interdiszciplináris Régészeti Kutatócsoport munkatársainak bevonásával, valamint az OTKA K10S66J. pályázatának keretei között végeztük el. Az ásatás vezetője Borhy László akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár, (ELTE BTK Ókori Régészeti Tanszék), Számadó Emese múzeumigazgató (Komáromi Klapka György Múzeum) és Bartus Dávid egyetemi adjunktus (ELTE BTK Ókori Régészeti Tanszék) volt Munkatársaik: Dévai Kata és Sey Nikoletta tu- dományos segédmunkatársak (MTA-ELTE Régészettudományi Interdiszciplináris Kutatócsoport); Delbó Gabriella, Hoppál Krisztina, Kis Zita és Sáró Csilla PhD ösztöndíjasok (ELTE BTK Ókori Régészeti Tanszék) voltak. A feltáráson részt vett még Kurovszky Zsófia festő-restaurátor művész, valamint Csikó Anna, Hudecz András, Juhász Lajos, Simon Bence régészek. Az ásatáson a következő régészhallgatók vettek részt: Barna Ferenc, Benes Anita, Domonkos Márk, Gál Tamás, Hajdu Barbara, Joháczi Szilvia, Kósa Polett, Kósa Titanilla, Lantos Sára, Mag Hella, Mohácsi Bori, Mosoni Molki, Nádai Zsófia, Papp Zsolt, Rikk Mónika, Surányi Nikolett, Süvegh Eszter, Szabó Melinda és Te-lekesi Dóra (ELTE BTK Ókori Régészeti Tanszék), valamint Sasvári Tamás (Miskolci Egyetem), Fekete Gertrúd és Scherer Gábor (Pécsi Tudományegyetem), továbbá Yanick Bourqui (Université de Fribourg, Svájc), Schmidt Nikolett gimnazista és Ölveczky Balázs egyetemi hallgató (Veszprémi Egyetem), komáromi lakos. A feltárás eredményeiről lásd még: BARTUS-BORHY-SZÁMADÓ 2013.