Lámpások voltak... [antikvár]

Emléket kívánok állítani mindazon tanítóknak és lelkészeknek, akik a mezőhegyesi ménesbirtok majori iskoláiban hosszabb vagy rövidebb ideig tanítottak. írásom a külterületi (majori) iskolák létrejöttével, eseményeivel, munkájával, eredményeivel kíván foglalkozni. Nem kerülhetem el a központi iskolát sem, mivel 1951-ig egy igazgatóság alá tartozott valamennyi iskola. A központi iskolának történetét írja majd meg más vállalkozó. 46 év nem kis idő. Ennyit tanítottam Mezőhegyesen, ebből 26 évet majorban. Büszke vagyok arra, hogy ismerhettem sok olyan tanítót, akik külterületen tevékenykedtek, végeztek szép, de nagyon nehéz munkát - embernevelést - abban az időben, amikor még újak voltak a kerületi iskolák. Korosztályom az elődöktől vette át a katedrát és a "lámpást", már megváltozott világban tette, amit kellett. Régi álmom volt, hogy összegyűjtöm a majori iskolák eseményeit, történetét. Meggyorsította elhatározásomat annak a tudata, hogy több iskolát már lebontottak, helyüket szántóföld foglalta el. Egyre kevesebben lesznek, akik még látták ezeket az iskolákat, ültek padjaikban. Legalább a történetük maradjon meg az érdeklődő utókornak. Jó volna egy pici tantermet kialakítani valahol, és berendezni a még összegyűjthető eredeti tárgyakkal. Egy iskolamúzeumot létrehozni! Sajnos, ez a tervem már csak álom marad. Az időszak, amiről írni akarok, lezáródott 1987 júniusával. Ekkor fejeződött be az oktatás (tanítás) a két utolsónak maradt majori iskolában (6-os és 28-as majori iskolák). Szólt-e vajon a 28-as majori iskola kis harangja lezárni 105 év minden történetét? Az iskolák életét, munkásságukat évtizedek távlatából csak a jegyzőkönyvek soraiból, valamint az iskolák még meglévő naplóiból ismerhetjük meg, sokszor hiányosan. A történelem vihara sok iratot megsemmisített. Sokan, akikről szólnak, már nem élnek, nem beszélhetnek. A sors különös kegye folytán tulajdonomba jutott két kötet a jegyzőkönyvekből. Akkor még nem gondoltam, hogy egyszer megszólalnak, beszélnek a múltról.