Lapok Tiszavasvári történetéből I. [antikvár]

ELŐSZÓ KözeégUnk múltját, meeszl évszázadokra vezethetjük vissza, Ugy gondoljuk, hogy városiasodő községünk múltjának alaposabb megismerése nem közömbös a jelen, sőt a jövő klalakitásának szempontjából sem. A régi BUdszentmi-hály lakéi mindenkor büszkék voltak arra, hogy ők szentmihályiak. annak a falunak a lakói, amely kismesterségeiről, iskoláiról,vásárairól,állattartásáról hirnevet szerzett magának. Ugy érezzük, hogy a mai ^iszavasvári dolgozóinak eem kell szégyenkezniük, elég he csak az Alkaloida Vegyészeti Gyárra, termelőszövetkezeteire, iskoláira, művelődési központjára, muzeumára gondolunk. Kötelességemnek érzem, hogy ebben az előszóban külön szóljak a muzeumról, annak első vezetőjéről, Gombás Andrásról. Gombás András 1901. január 16-án született egy törzsökös büdszentmihályi család sarjaként. /Születési helye ugyan: Ujszász, mivel édesapja akkor ott kapott munkát, mint uradalmi cseléd./ Iskoláit a büdszentmihályi ref. e-lemi népiskolában, majd a hajdúnánási ref. gimnáziumban, végül a debreceni tanárkénzőben végezte, amikoris az ősi kollégiumban kapott otthont. A Debrecenben töltött évek nemcsak elmélyitették benne a szeretetet a szülőföld i-ránt,hanem felkészítették arra is, hogy majdan Büdszent -mihálynak régészeti, történeti és néprajzi kutatója legyen. Élete során különböző iskolákban és más munkahelyeken dolgozott. A Községi Tanács határozatot hozott a mu-zeum megalakitására, helyiséget biztosított. Az úttörők szorgos gyűjtéssel biztosították az alapgyüjtemény kialakulását. 1963. elején a tiszavasvári muzeális gyűjteményt már "Vasvári Pál Muzeum"-má nyilvánították, melynek Gom-