Látó szívvel [antikvár]

Előszó Minden könyv egy tükör; a Festschrift, az ünnepi kötet még inkább. Sokakkal nem volt könnyű elhitetni, hová is kell írniuk. „Az nem lehet, majd talán pár év múlva " - mondták többen. De aztán szinte áradtak azok az írások, jókívánságok, amelyeknek gyűjteménye e könyv ajándéka Lukács László piarista szerzetesnek, a tanárnak, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola rektorának, a Vigilia főszerkesztőjének, a Tömegtájékoztatás Pápai Tanácsa konzultorának, a lelki atyának A könyv címe. Látó szívvel sem a szerkesztők műve, hanem abból a sok-sok írásból, főként spirituális üzenetből való, amelyeket az Ünnepelt elsősorban a Vigilia hónapkezdő cikkeiben megfogalmazott. A cím nem tautológia: szívünk nemcsak dobban, mozdul, ver, olykor erősebben, olykor fájva, olykor örömmel, hanem látni is tud, talán mélyebb összefüggésekben, mint a szemünk. Ez a két szó azt mondja ki, ahogyan Lukács atya a valóságot megközelíti. Látja azt, de nemcsak a szemeivel, hanem a szívével is. Fiány növendéke, hallgatója, írótársa, munkatársa tudja ezt a mindennapi találkozásokból, tanácsadásaiból, figyelmes segítségnyújtásaiból! Ez a kötet azon felül, hogy az Ünnepeltnek ajándék, mindazok számára, akik érdeklődéssel és figyelemmel forgatják, jó eszköz lehet ahhoz, hogy maguk is megtanuljanak látó szívvel járni a világban. Úgy gondoljuk. Lukács tanár úrnak az lesz a legnagyobb ajándék, ha ez a „karizmája" mások szavaiból, kommunikációjából, feleleteiből, vizsgáiból „visszaköszön" a számára. Ezúton is köszönetet mondunk mindazoknak, akik írásaikkal hozzájárultak az ünnepi kötethez. Isten éltesse erőben, egészségben, töretlen munkakedvben, a szólás, az írás és a tanítás kifogyhatatlan gazdagságában! Budapest, 2006. május A szerkesztők