Legendás út [antikvár]

Kedves Barátom! „Indulj el egy úton, s én is egy másikon " - szól az ének, s mi megfogadtuk a tanácsát. Ki erre indult, ki arra, s keresztül-kasul bejártuk Bács-Kiskun egyenes és girbegurba útjait. Virágos réteken mentünk keresztül, madárzajos tavakat kerültünk meg. Ha patak keresztezte utunk, levettük csizmánkat, mezídáb gázoltunk át a hűs vízen. Homok folyt a cipőnkbe, megálltunk egy pillanatra, megtöröltük izzadt homlokunk, s folytattuk utunkat. Mentünk, csak mentünk Hol egy tarka pillangó, hol egy vijjogó madár mutatta az utat. Bekiáltotmnk udvarokon, bezörgettünk ajtókon. Közben pedig figyelmesen hallgattuk a helyi emberek szavát, amely a múltról mesélt. S ahogy szólt — mint egy lágy szélfuvaUat elfújta régvolt idők porát. Könnyfakasztó históriák, nevetésre késztető regék kerültek elő a felejtés homályából. Hallgasd hát te is. Barátom! Indulj el az Idő ösvényén. Nevess velünk, vagy morzsolj el néhány könnycseppet! A sorok közül a múltad köszönt rád. Császár 'Levente