Lengyelek és franciák Heves megyében [antikvár]

Az olvasóhozA II. világháború éveiben több tízezer lengyel, ezernél is több francia (igen sok angol, holland, belga, 1943 őszétől olasz) menekült élt Magyarországon. A menekültekről azonban hosszú évekig nem esett szó. Ittlétükről sokan tudtak, ma is sokan emlékeznek rájuk, de a menekültek hétköznapi élete az elmúlt években megjelent publikációk ellenére is , ismeretlen maradt.Az Országos Levéltáron és a Hadtörténeti Levéltáron kívül, tíz megyei levéltárban is van több-kevesebb olyan iratanyag, mely a menekültek magyarországi életét idézi. Ügy tűnik, hogy a nagy fáradsággal járó, felderítetlen mennyiségű levéltári források, helyi sajtóanyagok kutatása, a meglehetős tapintatot, utánajárást, várakozást, olykor magyarázkodást (és nem kevés anyagi befektetést is igénylő) visszaemlékezés-gyűjtés nem vonzotta a kutatókat.A levéltári kutatások az 1960-as évek végén kezdődtek el. A magyar nyelven megjelenő tanulmányokra azonban még éveket kellett várni.1 Kezdetben a lengyelországi kutatásokhoz igazodva2 a Magyarországra átjött és internált lengyel tisztek, katonák, valamint önkéntesek francia, angol területekre való evakuálásának főbb kérdései kerültek publikálásra.3 Időközben a lehetőségek 24-ik órájában a visszaemlékezés-gyűjtés is kezdetét vette.Az idő múlásával a kortársak, szemtanúk száma gyorsan csökkent. A francia menekültek Heves megyei tartózkodásáról jelenleg csak néhány lakosnak van emléke. Néhány rövid epizódon kívül semmi sem maradt a francia menekültek után. Selyp községi jelenlétük talán tartózkodó magatartásuk és viszonylag szigorú őrzésük miatt , nem lett tartós beszédtéma. A velük kapcsolatos történetek éppen ezért hamar elfelejtődtek.4A lengyelekről több, érdemben használható emlék maradt ránk. A lengyeleket a nép mindig is közel tudta, közel érezte magához. A rokonszenv, a földrajzi közelség, a hagyományok és közös emlékek miatt a menekültekkel kapcsolatos történések is mélyebb, időben továbbélő nyomokat véstek a lakosság emlékezetébe. A lengyel menekültek több mint öt évet töltöttek Heves megyében. A franciák többsége néhány hónapot időzött Selypen. A lengyelek barátságosabbak voltak, mint a franciák Ezen túlmenően a lengyel törzstisztek tényezők", becses társasági partnerok voltak, de az alacsonyabb rangú tisztek (hadnagy, főhadnagy) is szívesen látott vendégekként látogathatták a magánházakat. A lengyel katonai személyek döntő többsége jól érezte magát Heves megyében, ebben nagy része volt a táborparancsnokságok tisztjeinek, katonáinak is. különösen az egri