"Lesz még ez piros betűs ünnep!" [antikvár]

A történelem viharában forgolódó ember számára nem mindig világos, hogy történelmet formái. Ő csak teszi a dolgát. Azt, amit úgy érzi tennie kell, s az utókor dönti el helyesen cselekedett-e vagy sem. A kortárs szemében az 1848-as márciusi forradalom is másképpen fest, mint azt a történelemkönyvekben olvashatjuk. „Ti ma március 15-ét ünneplitek - írta Kossuth Lajos feleségének a pesti forradalom első évfordulóján. Hogy tulajdonképpen mit ünnepelnek március 15-én, midőn egy kis pesti lármánál egyéb nem történt azt nem tudom". Az utókor, és persze később maga Kossuth is, másképpen ítélte meg a kis pesti lármát, melyből kihallatszott a Nemzeti dalt és a 12 pontot nyomtató szabad magyar sajtó gépeinek kattogása. Természetesen az utókornak évtizedei vannak az értékelésre, az egyénnek pedig másodpercei az adott történelmi pillanatban a döntésre és a cselekvésre. Az utókor már látja a cselekvésből fakadó következményeket, melyeket a cselekvő emberek legfeljebb remélnek. Az utókor számára az üzenet a fontos, melyet elődeik cselekedetei megfogalmaztak, az utókor által vizsgált korszak emberei számára viszont a cselekvés maga. Az utókor embere hajlamos a számára szimpatikus dolgokat fontosnak, az ellenszenveseket kevésbé fontosnak tartani, s így sokféle értékelés születhet, bár a történtek csak egyszer, és egyféleképpen zajlottak. Helyes értékelés tehát csak az események teljes, minden részletre kiterjedő elemzéséből fakadhat. Fontos tehát tudnunk, hogy pontosan mi történt, ha valós képet akarunk kapni múltunkról. Ehhez nélkülözhetetlen a hajdanvolt események egykori résztvevőinek emlékeivel megismerkedni, melyek színesíthetik, árnyalhatják a történelmi dokumentumok száraz tényeit. Természetesen a valósághű történelemszemlélet nélkülözhetetlen feltétele, hogy a későbbi korok emberei pontosan megismerjék történelmüket, vagyis el kell juttatni hozzájuk a valóság megismerésének lehetősége által a történelem üzenetét. E nélkül nem lehet a történelem az élet tanítómestere. Mi történt tehát 1956-ban Magyarországon? Az ország túlnyomó többsége összefogott, hogy egy számára elfogadhatatlan, elnyomó rendszert megszüntessen, s amikor az országot megszállva tartó hatalom fegyveres