Lex Pro Homine [antikvár]

ELOSZO Bármely kiadó megirigyelhetné és példának támaszthatná magának az N. J. Pro Homine Alapítvány azon igyekezetét, amellyel a Könyves Kálmán Gimnáziumban egykoron tanító tanárokat és diákokat bemutató könyvsorozatukkal megidézik a rég- és a közelmúltat. A gimnáziumi öregdiákok által létrehozott alapítvány nemes szándéka szerint ugyanis a Könyves-könyvek lapjain örökérvényű tudományos, művészeti, pedagógiai értekezéseket író és nagy ívű életpályát befutó, a szó igazi nemes értelmében vett tanáremberek gondolatait tárják elénk. Azokét, akik tevékenységükkel tovább öregbítették az alma mater és Újpest hímevét is. Az Olvasó kezében lévő legújabb könyv, a Lex Pro Homine, bár nem a fentebb említett könyvsorozat része, mégis ezemyi szállal kötődik hozzá. Tükrözi az alapítvány azon szándékát, hogy ne csak a reflektorfényben szereplő közéleti személyiségek életútját és gondolatát, munkásságát gyűjtsék össze, hanem megjelenítsék és megörökítsék a Könyves Kálmán Gimnázium egész „társadalmát". Egy kötetbe, egy újabba gyűjtsék a százkét éves gimnázium valamennyi régi és mai tanárát, munkatársát, és diákságát. Úgy vélem, semmiképpen nem túlzó, hogy gigászi munkát végeztek mindazok, akik ebbe a vállalkozásba kezdtek, és ennyi év alatt éltették, végigvitték, majd megvalósították a tervet. A könyv lexikonnak indult, Lex lett belőle. Szerkesztése tizenkét évvel ezelőtt kezdődött, s a nyomtatásközeli állapot idejére immár ezerötszáz szócikket tartalmaz. A kézikönyvben helyet kaptak azok, akik hajdani diákként - eleget téve az alapítvány kérésének -kitöltötték az adatlapot, és bekerültek a kötetbe. A szerkesztők pedig a városrészben élők jó ismerőiként megkeresték azokat is, akik mellőzték a felhívást. Az eltelt több mint egy évtized azonban felülírta a lexikonszerkesztés kereteit. Az anyaggyűjtés olyan emberi sorsokat és ezáltal új ismereteket nyitott a szerkesztő és munkatársai előtt, amelyekről kár lett volna lemondani. Helyük és szerepük van egy olyan kötetben, amely egy helyi közösségről szól. így lett a tervezett lexikonból Lex, azaz Lex Pro Homine, szabad fordításban: Sors az Emberért. Az ezerötszáz sorsban vannak párhuzamosan flitó, majd eltérő életutak, sorsok. Az abc-ben első, nyitó életrajzi szócikk Abafi (Albrecht) Miklós kézilabdázóé, a záró Zsuffka Viktor rúdugróé. A jellemzéseket olvasva egyre többet tudunk meg a Könyves Kálmán Gimnázium nagy családjáról és azon generációkról, amelyek számára természetes volt, hogy a szülőket követve a gyermekek is itt tanuljanak, ahol a tudás és a humánum volt mindig a tanítás motorja. A személyes életutak jelzik: a tanulás, a tudás olykor országos ismertséget eredményezett, másoknak a mindennapi helytállás, a továbbtanulás lehetőségét teremtette meg. A kézikönyv eme fejezete a Könyves nagyító alá vett társadalmának mintegy tíz százalékát vetíti elénk. A gimnázium egykori és mai tanárainak és diákjainak névsora a teljesség igényével készült, további tizenötezer nevet tartalmaz. Megismerjük továbbá az öregdiákok által létrehozott alapítvány sokoldalú tevékenységét, a városrészünk által alapított gimnázium történetét.