Lipcsey György - Köztéri szobrok [antikvár]

Lipcsey György szobrászművésznek a múlt esztendőben avatták fel az 1848-as magyar szabadságharcnak emléket állító monumentumát szülővárosában Dunaszerdahelyen, a település központjában. A műalkotás egy kő sztélé, melynek tetején az egyiptomi szobrokat idéző tömörített, csonka gúla formára redukált, fekete gránitból készült ragadozó madár pihen. Az emlékmű ikonográfiailag a különböző korokban gyakran megjelenő dicsőségoszlopok rokona. Lipcsey azon kevesek közé tartozik, aki szívesen készít történelmi eseményeket megidéző emlékműveket. Néhány hónapja, mikor a dunaszerdahelyi Kortárs IVIagyar Galériában beszélgetés közben terveiről faggattam, elmondta, hogy szeretné elkészíteni a II. világháború után a csehszlovák kormány által kollektív bűnösnek deklarált és 1947-ben kitelepített felvidéki, szlovákiai magyarok emlékművét. Ez az alkotás egy monumentális objektum lenne, egy rövid sínpáron álló nyitott ajtajú, korhű tehervagon és az ebből kiálló, kilátszó ötven kilós csomag, amit elvihettek a vagyonkájukból az ártatlan, a nagypolitikát csak szenvedő alanyként megélő zömmel földműves, paraszt kitelepítettek. E monumentális emlékmű-objektum azon túl, hogy új színt jelentene emlékműszobrászatunkban, hozzájárulna a vitás magyar-szlovák történelmi kérdések tisztázásához, annak a XIX. századi-és a Monarchia utódállamaiban igen gya-kori-történelemszemléletnek a felülvizsgálatához, mely a XX. század elején alakult nemzetállamok határait például a dák, illetve a Nagymorva Birodalomig vetítik vissza. Hogy ez a szomszéd népek iránti intolerancia, a nacionalizmus milyen káros, annak aktuális, az egész világot megrázó mementója a volt Jugoszlávia területén a közelmúltban befejeződött háború. A művészeti alkotás lényegét, értékét - még az emlékművét is - természetesen minősége szavatolja. A művész akkor készít jó szobrot, ha a plasztika - formája, ritmusa, arányai, eredeti stílusa révén-esztétikai értékeket hordoz. Lóska Lajos