Lőrincze Lajos [antikvár]

Ajánlás A Veszprém megyei bibliográfiák sorozat harmadik tagját tartja kezében az olvasó, benne megyénk híres szülöttének, Lőrincze Lajos nyelvészprofesszornak szeretnénk emléket állítani. Még életében ígértem meg neki, hogy összeállítom írásainak jegyzékét. Még ő maga választotta ki, és kérte fel dr. Margócsy József tanár urat a bevezető megírására. Sajnos már nem szerezhetünk vele örömöt neki: a bibliográfia lassan készült, ő pedig túl korán távozott közülünk. Idén öt éve. Lőrincze Lajos a Veszprém megyei Szentgálról indult, a pápai Református Kollégiumon keresztül vezetett az útja Budapestre, majd a nagyvilágba és hűségesen vissza, hiszen ugyanaz a belső kényszer hajtotta, mint Nagy Lászlót: „holtig a hűségtől nem menekülhetsz". A kiváló név- és nyelvjáráskutató egyre inkább nyelvművelő lett: írásban, szóban, itthon és külföldön, rádióban, tévében, sajtóban, a nyelvheteken és az anyanyelvi konferenciákon hirdette fáradhatatlanul az anyanyelv igéit. Egy teljes nemzedékben ő tartotta ébren a nyelvi lelkiismeretfurdalást, egy korszaknak szinte ő volt a legismertebb magyar személyisége. A nyelvművelő mozgalom vonta el több tervezett, de soha el nem készült munkájától, a „magasabb tudományos karriertől" -amit az irigyei nemegyszer felróttak. Azt hiszem, hogy tudós, jó nyelvész több is van még, de igen keveseknek és ritkán adatik meg olyan ismeretterjesztő, szervező és kapcsolattartó képesség, mint az övé volt, s oly természetes otthonosság az akadémián és a falusi művelődési házakban, az amerikai magyar iskolákban és a székely falvakban egyaránt. Nehéz politikai időkben is tudott eredményeket elérni és rendíthetetlenül állt a nyelvőrség vártáján.